Korabeli szemtanúk Szászrégenről szóló írásai

Az utóbbi évtizedekben folytatott eroltetett iparosítás, a demográfiai, kulturális és homogenizálási politika megszüntette Régen sok évszázados jellegzetességét, etnikai, nyelvi, kulturális és szokásbeli sokszínuségét. Gyökeresen megváltoztatta lakóinak demográfiai összetételét. Megszunt a szászok többségi jelenléte. (1930-ban 2222-en, 2002 januárjában ideiglenes adat alapján 236-an vallották magukat szásznak.) A lakosság körébol szinte teljesen eltunt az egykori népes zsidó közösség. (1930-ban 1556-an, 2002 januárjában 7-en voltak.) Folytonosan csökken a régeni magyarok száma is. Az 1950-es években még a magyarok voltak többségben, jelenleg a lakosság kb. 30%-át alkotják. A népesség homogenizálásával egyidejuleg kulturális téren is hasonló jelenség zajlik.

A száz évvel ezelotti szemtanúk Szászrégenrol szóló írásai dicséro hangon szóltak a szászokról, a város virágzó kisiparáról, szép tágas piacterérol és házairól. Adatokat tartalmaznak a város lakóinak számáról, vallási hovatartozásáról, ivóvízellátásáról és egyebekrol.

Szentiváni Mihály, Szabolcska Mihály és Hankó Vilmos Szászrégenrol szóló írásaiból az alábbiakban közlünk néhány dokumentumértéku feljegyzést.

Szentiváni Mihály (1813-1842), Horváth János szavai szerint ?Erdély Petofije-, versek, novellák, publicisztikai írások szerzoje. Az 1837-es évben Erdélyben tett utazásáról, élményeirol útinaplójában – Gyaloglás Erdélyben – számol be. Erdélyi utazását 1837 áprilisában kezdte, mikor egy gyermekkori barátjához Vajdaszentiványra látogat. Útközben a Torda vármegye felso járásában létezo mezovárosról így ír:
?Szászrégen honunk egyik pénzesebb városai közül. Lakosai száma 3643. Közülük római katolikus 162, lutheránus 2523, evangélikus református 418, görög egyesült 540? A városban sok emeletes s új épület van, de stíljok nemigen ízletes. Felosztása szabálytalan, utcái mélyek, sárosak és büdösek. Piaca alig kiismerheto. Elég tágas táncterme egyszersmind közgyulési terem. Én benne egy rossz közgyulést s egy jó bált töltöttem, s ennek következéséül egy évig sok boldog órát.-

Dr. Szabolcska Mihály (1861-1930) pap-költo hat évig volt (1892-1898) Marosfelfalu református lelkésze, így megismerhette a közeli kisváros életét. Az Erdély címu honismerteto kiadványban Szászrégenrol a következot írja: ?Mikor én eloször Régenbe jöttem, jóformán csak annyit tudtam Régenrol, hogy 5-6 ezer lakossal bíró városka. Jöttem hát minden igény nélkül a várost illetoleg. Vártam egy házikókból álló épülettömeget. S találtam egy palotákból álló várost. Olyat, amelyikhez hasonlítani sem lehet az alföldi 15-20 ezer lakosú mezovárosainkat. Párját ritkító szép nagy piacztér, körül ültetve igazi palotákkal, tiszta, szép kövezett utczák, az egész odahelyezve egy, a természettol is kertnek teremtett hegyoldal közepébe. Ez Régen, a külso képét illetoleg.

„A nagy, széles utczákon a közkutak zár alatt vannak. A nyolcz-tíz legközelebbi háznak kulcsa van hozzá. Azontúl pedig igyék mindenki otthon. Az a polgármester vagy fobíró, aki ezt az okosan kifundált határozatot hozta, lehet ugyan, hogy mesterségére nézve lakatos volt, de hát ahhoz semmi köze se a világnak, se Magyar-Régennek. Felebaráti szeretetbol is lehet az egész. Minek rontsa el a jámbor utas holmi rossz kútvízzel a gyomrát, amikor minden sarki vendégloben bort ihatik”

Hankó Vilmos a XIX. század végén a Székelyföldön tett utazásának benyomásait, tapasztalatait a Székelyföld címu, 1896-ban megjelent könyvében tette közzé. A Maros-völgyi utazása során eljutott Szászrégenbe is, amelyrol ezeket írja:
?Szászrégen mintegy hatezer lakost számláló kis város a Maros jobb partján, egy lombos fáktól, gyümölcsösöktol zöldello hegyoldal közepén. Díszes köz- és magánépületei, kimagasló fényes tornyai, párját ritkító szép nagy piacztere, körülültetve hatalmas házakkal, palotákkal, nagy városi szabású vendégloi, szép kövezett utczái, pompás sétatere kellemesen lepik meg az átutazó idegent. Templomai közül az evangélikusoké szép ajtóinak és ablakainak kodíszítésével vonja magára a figyelmünket. Tornya négy vállát egy-egy tornyocska ékesíti. Iskolái (evang. algimnázium, leányiskola, elemi iskola) kituno felszerelésuek, sok növendéknek adnak gondos oktatást.

A város lakosai szászok, magyarok és oláhok. A lakosság jellegét azonban a szászság adja, ez a szorgalomra, rendszeretetre, takarékosságra, összetartásra példabeszédszeru népfaj; a faj sajátosságai visszatükrözodnek a város egész képén.

A lakosok nagyrésze iparos és kereskedo; a virágzó ipar, kereskedelem élénkké, pezsgové teszi a város életét is. Élénk, mozgalmas képet tár elénk különösen egy hetivásár, midon negyven falu vegyes nyelvu népe özönlik közelbol és távolból a város óriási piaczára; még élénkebb egy országos marhavásár, amelyre seregestol jönnek az ország minden részébol az adók és vevok. Nagyon élénk itt a fapiacz is? Tavasz nyíltával tutaj tutaj után vágtat, rohan le itt a Maroson a magyarországi piaczok felé. A szászrégeni gyáripar és kisipar üzletkörét immár a külföldre is kiterjeszti. Temérdek faáru, gabona, liszt és sajt kerül innen kivitelre.-

(1868-1940) jelentos politikai és közéleti tevékenységet folytatott. 1902 és 1918 között a szászrégeni választókerület képviseloje volt. 1918 novemberében Jancsó Benedekkel, Sebes Dénessel és Ugron Gáborral közösen Budapesten megalakították a Székely Nemzeti Tanácsot. A háború után a Védo Ligák Szövetségének vezetoje lett. Az o kezdeményezésére készültek el a Szabadság téren az Észak, Dél, Kelet és Nyugat szobrok, melyeket 1945 februárjában megsemmisítettek a városba bevonuló szovjet tankok. Kezdeményezoje volt annak az Országzászló-mozgalomnak, amelynek o lett az örökös elnöke. Politikai munkássága közírói tevékenységgel párosult. Politikai jellegu írásai mellett több turisztikai, ismeretterjeszto írása jelent meg az Erdély címu folyóiratban: 1895-ben A Gyilkos-tó és környéke, A Csalhó: A borszéki visszhangról címu írásai, 1896-ban pedig a Sedes Giorgiensis (Gyergyószék) címu munkájában leírta Maroshévíz környékét, valamint a Gyergyói-medence falvait, de írt Görgényrol, Szászrégenrol és vidékérol is. Szász-Régen és vidéke címu írása folytatásban jelent meg az Erdélyrészi Kárpát Egyesület honismerteto lapban. Írásának elso része Szászrégenrol, a folytatása pedig Régen vidékérol szól. Az alábbiakban közlünk a városunk múltját bemutató írásából:

Szász-Régen rendezett tanácsú város, a Maros folyó jobb partján fekszik, 390 m magasságban a tenger színe fölött (K. sz: 42° 25-, É. h: 48° 47-). A város nagy része a Binkert nevu fennsíkon épült, mely kelet felé a Maros partjáig lejt.

A város múltjáról

1228-ban már említés történik róla. 1285-ben IV. Kun László király és Loránd vajda idejében a Pestig nyomult, de visszavert tatárokat itt újból megverik.

Somlyói Báthory István, Zápolya János magyar király vajdája itt fejezteti le 1529-ben Lázár Ferencz, Kornis és Bögözi Ferencz I. Ferdinándhoz húzó pártvezéreket. Késobb, midon Erdély Martinuzzi megváltozott politikája folytán I. Ferdinánd hatalmába jut, 1553-ban kiváltságlevelet kap Szász-Régen.

1562-ben az adó miatt János Zsigmond ellen támadt székelyek egy csapatát (2000 embert) szétverik itt.

Országgyulést is tartottak egyszer Szász-Régenben. Barcsay Ákos és Kemény János hívták össze 1660. december 24-re. Ez az országgyulés választja meg Kemény Jánost Erdély fejedelmének.

1848-ban a szászrégeni szászok deputációt küldtek a pesti országgyuléshez azzal a kéréssel, hogy Szász-Régen a környékbeli szász falvakkal külön
?régeni székké- váljon. Rá nem sokára megalakult a ?Bürgerwehr-, a polgárorség, mely Urbán parancsának engedelmeskedett. 1848. október elso felében jött a városi tanácshoz Urbán levele, melyben az áll, hogy Szász-Régent választotta kvártélynak. Október 28-án a székely táborból jött a felszólítás: Urbánt uzzék ki a városból. A szorongatott tanács küldöttsége Urbánhoz viszi a levelet, aki állítólag így felelt: Itt maradok, ha akarják, mint jó barát, ha akarják, mint ellenség. 31-én a székelyek elé megy Urbán, de csakhamar visszavonul Régenbe. November 1-jén csatára kész állásba helyezi úgy seregét, mint a Bürgerwehrt. De amikor a közeli székely tábort megpillantják, Urbán elsiet Beszterce felé és sorsára hagyja Szász-Régent, a Bürgerwehr is szétoszlik. A rákövetkezo éjjel gyújtották fel és fosztották ki Régent.

A református templom 1889-ben épült.

Az evangélikus templomban, a sekrestyeajtó homlokkövében levo latin nyelvu felirat a következo szöveget tartalmazza: Anno Domini MCCCXXX, construitur domus Marie tempore Nicolai plebani cu rebus magistri, Thome patroni eclesie, vagyis: Épült az Úrnak 1330. évében, Mária tiszteletére, Miklós plébános idején, az egyház patrónusa, Tamás kegyúr közremuködésével. A templomot övezo falon volt olvasható a következo mondat: Nulla salus bello, pacem te poscimus omnes. (Nincs üdv a háborúban, békét óhajtunk mindannyian.)

Öt iskolája van: római katolikus, ág. evangélikus, ev. református, görög katolikus és egy algimnázium.

Négy szeszgyára van, melyek egyike nagy hizlalóval van egybekötve, ahol állandóan 500-600 szarvasmarhát kövérítenek a bécsiek részére. Három furészgyár, téglagyár és malom is muködik.

Szász-Régen lakosainak száma 6059. 1856-ban a lélekszám 4721 volt. 1866-ban 5039, 1876-ban 5300, 1886-ban 5655.

A lakosok túlnyomó többsége iparral foglalkozik. Leginkább a tímár-, csizmadia- és kádáripart uzik. A kereskedelem igen élénk. Országos vásárai látogatottak. 1895-ben felhajtottak a szászrégeni piacra 40600 darab szarvasmarhát.

A XIX. század végi szemtanúk szóló eddig közölt szerzok – Mihály, Mihály, Urmánczy Nándor – írásain kívül érdemes megismerni dr. István (1859-1921)

Gidófalvy István közjegyzoi elfoglaltsága mellett fáradhatatlan tevékenységet folytatott az összefogáson alapuló szövetkezeti eszme terjesztése érdekében. Faluról falura járva hirdette a gazdasági összefogás szükségességét. Hivatásbeli és közérdeku elfoglaltságán kívül jutott ideje az akkori Maros-Torda vármegyei közgazdasági szakirodalom tanulmányozására és korabeli iparának  az Erdély címu folyóiratban való közlésére. közölt írása képet nyújt a város XIX. század végi virágzó kisiparáról, gazdag iparosairól és kereskedoirol. 1896-ban megjelent írása tanúskodik errol:

„E rendezett tanácsú város a szó nemes értelmében varga város. Nem úgy értjük ezt, mint a rossznyelvuek némely erdélyrészi magyar városra használják, hanem úgy, hogy lakosainak nagy száma iparral foglalkozik, amellett azonban a muveltségrol  sem feledkezik meg.

Nincs talán város egész Erdélyben, ahol annyi volna az iparos és kereskedo, mint itt. 37 asztalos, 8 bádogos, 146 csizmadia, 31 cipész, 16 kalapos, 43 kádár, 42 kocsigyártó, kerekes, kovács és nyerges, 24 kötélvero, 11 szíjgyártó és 79 tímár van, kik mindnyájan önálló iparosok és minden egyes ág körében vannak jómódban levo iparuzok, akik számos segéddel dolgoznak, a  szükséges anyagi befektetéseket eloteremteni képesek és olyan állítanak elo, amelyek nemcsak az erdélyi piaczokon, de a is megállják helyüket.

Ma a muveltség fokméroje, hogy mennyi gép és alkatrész érkezik egy városba. Csak egy példát hozok fel és abból le lehet vonni a következtetést. 1893-ban 2489 métermázsa gép és alkatrész érkezett, Maros-Vásárhelyre csak 1690, Kézdi-Vásárhelyre 424, Sepsi-Szentgyörgyre 206, Székely-Udvarhelyre 108 métermázsa.

Iparüzleti szeszgyára négy van és ezek a múlt évben tényleg fizettek 435130 forint adót, míg egyetlen szeszgyár, két szeszgyár, egy iparüzleti szeszgyár van és nem fizettek együtt 200 ezer forintot. A mezogazdasági szeszgyárak más elbírálás alá esnek. Ez utóbbi a termel, a többiek a szállítják áruik nagy részét.

Híres és közgazdaságilag kelloleg alig megbecsülheto a tutajkereskedés értéke: elég, ha annyit mondunk, hogy a árukkal a kereskedok közvetve és közvetlenül Ausztriát, Bulgáriát, Egyiptomot, Kis-Ázsiát, Németországot és Törökországot keresik fel.”

Gidófalvy István iparáról szóló leírását kiegészíthetjük még a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentéseinek adataival és Barabás Endre vármegye és Marosvásárhely város közgazdasági leírása címmel, az 1907-ben megjelent könyvébol vett adatokkal. Ezek szerint az 1894-ben elszállított bor és boráru mennyiségét tekintve a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara területén Régen az elso helyen állt. (A kamarához tartoztak még: Sepsiszentgyörgy, Kovászna, Csíkszereda, Székelyudvarhely, és .) Ebben az évben a kamara területérol összesen 2684 mázsa bort és borárut szállítottak el, ebbol a mennyiségbol Régenre 2405 mázsa jutott.

Barabás Endre már említett könyve alapján összehasonlíthatjuk és Marosvásárhely 1843. évi vagyoni helyzetét:

Szászrégen vagyoni helyzete tokepénzben	100286 Ft.
Marosvásárhelyé	38289 Ft.
Birtokban	16255 Ft.
Marosvásárhelyé	22344 Ft.
Összesen	116541 Ft.
Marosvásárhelyé	60633 Ft.

A fenti adatok alapján megállapítható, hogy a kevesebb lakosú Szászrégen jóval gazdagabb volt, mint Marosvásárhely.

Szerző: Bíró Donát
Forrás: Szászrégen és Vidéke