Szászrégen.ro hírek és információk a városból
Related Articles
– Lassan másfél évtizedes múltra tekint vissza a Titán. Kicsit bogarászva az interneten, az derül ki, hogy a startotok igen erősre sikeredett, pár év alatt több lemezetek is megjelent, és ilyen-olyan megmérettetéseken is szépen szerepeltetek. Röviden felvázolnád ennek az időszaknak a legfontosabb eseményeit, valamint bemutatnád a jelenlegi felállást?
– 2003 áprilisában alakultunk, akkor még gimnáziumi hobbi zenekarnak, de nem sokkal később megkaptuk az első lemezszerződésünket az akkori Sendus Music kiadótól és ezáltal komolyabbra fordult a „zenekarosdi”. Így történt, hogy szeptemberre már kézben tarthattuk első nagylemezünket, a Titánium-ot. Az akkori csapat négy tagok számlált: Ács József – billentyűs, Róbert Brai – gitáros, Vízi Imre – basszusgitáros, és jómagam mint énekes-dalszerző alkottuk az együttest. Dobosunk nem volt, az egész ritmusszekció dobgépről szólt. Nem volt hosszú életű ez a felállás, hisz 2003 októberében Ács Józsit Géczi János váltotta a billentyűknél, és Tisza Kálmán lett a dobosunk. Mindketten a mai napig oszlopos tagjai a zenekarnak. Így koncerteztük végig Erdély kisebb-nagyobb településeit.
2004 április 24-én országos második helyezést értünk el a Saint George Rock Night-on. 2005 decemberében pedig az országos Médiabefutó tehetségkutató különdíjasai lettünk, valamint a román állami televízió magyar adásának a díjazottjai is egyben. Abban az évben sikerült elkészíteni második lemezünket, amely a 12 titok címet viseli.
2008-ban megváltunk basszusgitárosunktól, aki rövid külföldi utazása miatt kellett búcsúzzon a zenekartól, helyét Demeter Attila vette át 2013-ig. 2012-től pedig Ács Levente a gitárosunk. Ő párhuzamosan Róbert Braial is játszott 2015-ig.
Jelenleg a Tisza Kálmán – dobok, Balázs Norbert – basszusgitár, Géczi János – billentyűk, Ács Levente – gitár, Szabó Előd – ének felállású a Titán. Hosszú évekig Makkai Pisti szaxofonos is az együttes tagja volt, de sajnos más elfoglaltságai miatt már nem tudott velünk tovább muzsikálni.
– Pár éve az X-Faktorban is feltűntél – egy már többlemezes zenekar énekeseként – szólóban. Ez a tévés szereplés lendített valamelyest a te karriereden, vagy a Titán szekerén?
– A televíziónak mindig nagy ereje volt és van most is – plusz minden más média felületnek is –, úgyhogy természetesen nagyon sokat segített a zenekar pályafutásában. Azóta is megismernek az emberek, szeretnek, így nagyobb tömegekhez is eljutnak a Titán dalai.
– A Titán szerzemények nagyon kellemes hallgatni valók. Igényes (pop)rock muzsika, szívet melengető hangszerelésben, intelligens szövegekkel párosítva. Milyen előadók, zenekarok hatottak a muzsikátokra, szövegvilágotokra?
– Én most csak a magam nevében tudok beszélni, de rám nagyon nagy hatással volt Demjén Ferenc, a Kormorán, a P.Mobil, és a Tunyogi Rock Band, a nemzetközi mezőnyből pedig Bryan Adams, Joe Cocker, Rod Stewart, és a Toto nevét említeném.
– Nálatok hogyan születnek a dalok, szövegek, várni kell a megfelelő ihletre, vagy bárhol, bármikor, bármilyen helyzetben beköszönhet egy-egy jó ötlet?
– A dalokat általában én írom, úgy a szöveget mint a zenét. Aztán megmutatom a zenekarnak, és ha mindenkinek tetszik, akkor minden bizonnyal rajta lesz a következő albumon. Jelenleg abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy saját stúdióm, így nyugodtan tudunk dolgozni a kiadványainkon. A hangszerelésben nagy szerepe van Róbert Brainak, akivel – annak ellenére, hogy már nem koncertezik velünk – a stúdióban együtt dolgozunk a Titán lemezeken és más projektekben is.
A dalok születéséhez pedig annyit fűznék hozzá, hogy nekem nem nehéz egy jó ötletet lejegyezni, elég csupán nyitott szemmel járni ebben a világban.
– Március 15-én jelent meg legfrissebb lemezetek az Égig érő fák. Koncepciójában mintha egy picit másabb lenne, mint az előzőek, hisz a dalok majd’ felébe, konkrétan négy szerzeménybe nemzeti önérzetet is belecsempésztetek.
– Igen! Úgy gondolom, hogy oda jutottunk 2017-ben, hogy mi is állást kell foglaljunk. Pontosabban arra gondolok, hogy nagyon sok magyar testvérünk vándorol ki külföldre egy jobb megélhetőségért, de úgy vélem, hogy ezzel nagyot veszítünk mi is mint nemzet, és ők is, akik képesek egy életet leélni úgy, hogy (igaz) zsebükben valamennyivel több pénz van és néhány évvel fiatalabb az autójuk mint nekünk, akik itthon maradtunk, de közben a lelkükben a honvágy zakatol. Mindenhol vannak lehetőségek, de szerintem ezeket a legjobb otthon kihasználni és nem egy idegen, mostoha országban. Több szerzeményben is megfogalmazódik ez a gondolat, ezek úgymond hazafiasabbak lettek. Cím szerint: az Istenszéke, az Utolsó ima, az Égig érő fák, és a lemezt záró Játssz még egy dalt.
– Autentikus borító, ízléses, de komoly és hibátlan megszólás jellemzi a kiadványt.
– Büszkék is vagyunk a lemezre! A borító grafikáját Mezei Ferenc barátom készítette, akivel egy 14 éves baráti szál köt össze. Tulajdonképpen a zenekar megszületése óta ismerjük egymást és azóta támogat minket. Arra gondoltunk, hogy az értékes belső egy igényes külsőt kell kapjon, így döntöttünk amellett, hogy kézzel legyen elkészítve a borító.
Ami a megszólalást illeti, az Rozgonyi Péternek köszönhető. Ő ebben a szakmában különösebb bemutatást nem igényel. Két éve ismerjük egymást, de az bánt a legjobban, hogy miért nem 15 éve találkoztunk. Ez az anyag – az Égig érő fák – végeredményben megtalálta az emberét, azt a szakembert, aki az általam megírt, és az általunk meghangszerelt dalokat fel tudta úgy „tálalni”, hogy szem-száj kiakadjon.
– Láttam egy olyan posztot a Facebook-oldalatokon, amiben azt hirdetitek, hogy MOL kutakon is megvásárolható az új album. Oda hogyan sikerült bekerülnötök, illetve az Anyaországban milyen úton-módon lehet az új lemezhez, netán a régebbiekhez hozzájutni?
– Mivel egy saját kis lemezkiadónk is van, Erdélyben mi magunk adtuk ki az albumot, de ez a megoldás sajnos ahhoz nem elég, hogy a széles közönséghez eljusson a CD. Ezért felvettük a kapcsolatot az erdélyi magyar lemezek legnagyobb terjesztő vállalatával, akivel sikerült is megegyezni, és így került a MOL töltőállomásokhoz az Égig érő fák. Egy anyaországi lemezkiadóval is folytatunk tárgyalásokat, tehát nagy a valószínűsége, hogy hamarosan ott is kapható lesz majd.
– Hogyan osztjátok meg a munkafeladatokat a csapaton belül? Függ külső tényezőktől, netán emberektől a zenekar működése, vagy mindent amolyan „csináld magad” módon történik nálatok?
– A zenekar kizárólagos feladata csupán annyi, hogy eljárjon próbákra, koncertekre, média megjelenésekre és magából a legtöbbet és legjobbat adja át a közönségnek. A többi a menedzsment dolga, aminek én is részese vagyok. Szeretem tudni, hogy mi történik az együttes körül, és a rajongókkal való kapcsolattartást is kedvelem. A Facebook-oldalunkat nagyrészben én kezelem, de a weboldalunkat már a menedzserünk.
Ő Gombos Róbert, aki ugyancsak 14 éve a zenekar embere, igaz, nem volt mindig a menedzserünk, és csak két éve foglalkozik a koncertjeink szervezésével. De ő készítette éveken keresztül a lemezborítóinkat, plakátjainkat és videóklipjeinket is. Már az első lemezszerződést is neki köszönhettük. Ő az az ember, aki nélkül nem haladna így a Titán. És az együttes körül még vannak olyan segítők, akiket nem lehet látni, de nagy szükség van rájuk. Ilyen például a hangtechnikusunk, Sipos Laci, neki is sok mindent köszönhetünk.
– Nem tűntök egy rossz kedélyű bandának, és a produkciótok is messze átlag feletti. Gondolom, nem nehéz a különböző rendezvényeken összebarátkoznotok a többi fellépővel. Milyen előadókkal ápoltok jó viszonyt?
– A 14 év alatt sok szakmabelivel és kollégával megismerkedtünk. Van, aki kevésbé kapcsolattartó, de vannak olyanok is, akikkel heti rendszerességgel beszélünk, vagy váltunk üzenetet. Sok koncertünkre meg is hívjuk őket, mint vendégeket. Mindenképpen Tóth Renit, Homonyik Sanyit, Rudán Joe-t, és Kalapács Józsit emelném ki.
– Milyen lehetőségeitek vannak fellépésre a szűkebb környezetetekben, illetve más területeken, valamint az országhatáron túl?
– Nem szeretek panaszkodni, de elárulom, hogy nem egyszerű 2017-ben megtölteni a koncertnaptárt. Mindennek és mindenkinek meg kell felelni, ezért döntöttünk úgy, hogy egy akusztikus programot is összeállítunk. Kisebb helyekre, kisebb rendezvényekre azt visszük el, nagy fesztiválok nagy színpadjaira pedig a nagy produkciót, hogy legyen miből választani. (nevet) Magyarországon nagyon ritka a fellépési lehetőség, pedig próbálkozunk, de sajnos a magyarországi könnyűzene nagyon meg van mérgezve, emiatt számos jó zenekar nem rúghat labdába. Túl sok már az igénytelen, tehetségtelen egyén ezen a pályán, rengeteg a mulatós, és sajnos a polgármesterek mégis szívesebben hívják őket.
– Mennyire vagytok ismertek, népszerűek otthon? Kik hallgatnak Titánt, milyen közönség jár a koncertjeitekre? Milyen visszajelzéseket kaptok a nagyérdeműtől, és ezek hogyan jutnak el hozzátok?
– Amint mondtam, az X-Faktornak köszönhetően nagyon sokan megismertek, és a mai napig rám köszönnek az utcán, akár meg is állítanak. Hála Istennek, a koncertjeinkre szívesen eljön a fiatal is meg az idős is, fogalmazhatnék úgy, hogy a 10 évestől a 75 évesig szeretik a számainkat az emberek. Próbálok mindig olyan dalokat írni és felrakni a lemezre, amelyekről tudom, hogy valamelyik korosztályt célozzák meg. Jó dolog az internetes kapcsolattartás, de én inkább élőben szeretek beszélgetni a rajongóinkkal. Akit érdekelek, az a koncert után mindig megkeres fotóért vagy dedikálásért, és akkor egy rövid beszélgetés is belefér.
– Interjúnk egyik apropóját egy egészen friss videó, az Ajándék című dalotokhoz készített kisfilm publikálása adta. Meglepően sok klipetekkel lehet találkozni a youtube-on. Ezek minek, kinek köszönhetően tudnak elkészülni? A képi világ a ti elképzeléseiteket tükrözi, vagy a filmes stáb javaslatai, netán egy „külső szerző” ötletei alapján dolgoztok?
– Szeretünk videóklipeket készíteni, mert szerintem nagyon fontosak egy zenekar számára. Menedzserünknek köszönhetőek a gyönyörű klipek, nagyrészben ő találja ki, ő filmezi, és ő is vágja meg ezeket. Jó a viszonyunk, és ha a zenekarnak is van egy-két jó ötlete, azok is mindig bekerülnek a kisfilmekbe. Nincs vita, és valószínűleg ezért is működik a Titán lassan 15 éve, mert egyet akarunk: hogy nagyon jó legyen.
– A média hogy viszonyul hozzátok? Szerepeltek-e (érzésetek szerint eleget) a sajtóban, rádióban, televízióban?
– Szerencsére Erdélyben a média még nincs teljesen megmérgezve, ott még a kereskedelmi rádiók is adnak jó zenét. Szívesen játsszák a dalainkat, és az egyetlen erdélyi magyar televízió is szívesen tűzi műsorra a klipjeinket. Több ünnepi koncertünket is leadták már, szóval ott vagyunk a médiában.
– Mindenképpen említsük meg, hogy 1849… Volt egy szabadságharc címmel két évvel ezelőtt egy rock oratórium ősbemutatójára is sor került, aminek te voltál az egyik szerzője. Erről a darabról, ha mondanál egy pár szót!
– Rég motoszkált már bennem egy rock oratórium megírása, és úgy gondoltam, hogy a legjobb egy történelmi esemény feldolgozása lenne. Így hát Róbert Brai szerzőtársammal sikerült laza öt hónap alatt megírni ezt a 90 perces táncos-vetítéses darabot, amelynek az ősbemutatója 2015 augusztus 29-én volt Marosvásárhelyen. Olyan énekeseket választottunk ki, akikről tudtuk, hogy el tudjak majd énekelni amit megírtunk, és nem utolsó sorban a felfogásuk, gondolkodásuk, világnézetük is a miénkkel azonos. Tóth Reni, Márton Fruzsina, Kalapács Józsi és Szabó Gyula Győző voltak a főszereplők.
– Mi lett a sorsa ennek a műnek?
– Sajnos eddig csak két előadást ért meg, de dolgozunk rajta, hogy a jövőben minél több helyre eljuthasson.
– Visszatérve a Titánhoz. Hol lehet veletek találkozni az elkövetkező hetekben, hónapokban?
– Ami biztos, hogy május 20-án Makkfakván, a Székely Majálison játszunk, valamint, június 5-én Marosvécsen, a Kemény kastélyban lépünk fel, ott tartjuk a lemezbemutató koncertünket. De a teljes nyarunk be van táblázva, fokozatosan tesszük majd ki a pontos dátumokat, helyszíneket a felületeinkre.
– Jövőre lesz 15 éves a zenekar. Ha egy picit előre tekintünk, vannak már terveitek ennek a megünneplésére, vagy még nem ez a központi téma nálatok?
– Igen, sokat beszélünk és tervezgetünk a jubileumi évről… DVD, kisfilm, és nagykoncert biztos lesznek.
– Interjúnk egyik apropóját egy egészen friss videó, az Ajándék című dalotokhoz készített kisfilm publikálása adta. Meglepően sok klipetekkel lehet találkozni a youtube-on. Ezek minek, kinek köszönhetően tudnak elkészülni? A képi világ a ti elképzeléseiteket tükrözi, vagy a filmes stáb javaslatai, netán egy „külső szerző” ötletei alapján dolgoztok?
– Szeretünk videóklipeket készíteni, mert szerintem nagyon fontosak egy zenekar számára. Menedzserünknek köszönhetőek a gyönyörű klipek, nagyrészben ő találja ki, ő filmezi, és ő is vágja meg ezeket. Jó a viszonyunk, és ha a zenekarnak is van egy-két jó ötlete, azok is mindig bekerülnek a kisfilmekbe. Nincs vita, és valószínűleg ezért is működik a Titán lassan 15 éve, mert egyet akarunk: hogy nagyon jó legyen.
– A média hogy viszonyul hozzátok? Szerepeltek-e (érzésetek szerint eleget) a sajtóban, rádióban, televízióban?
– Szerencsére Erdélyben a média még nincs teljesen megmérgezve, ott még a kereskedelmi rádiók is adnak jó zenét. Szívesen játsszák a dalainkat, és az egyetlen erdélyi magyar televízió is szívesen tűzi műsorra a klipjeinket. Több ünnepi koncertünket is leadták már, szóval ott vagyunk a médiában.
– Mindenképpen említsük meg, hogy 1849… Volt egy szabadságharc címmel két évvel ezelőtt egy rock oratórium ősbemutatójára is sor került, aminek te voltál az egyik szerzője. Erről a darabról, ha mondanál egy pár szót!
– Rég motoszkált már bennem egy rock oratórium megírása, és úgy gondoltam, hogy a legjobb egy történelmi esemény feldolgozása lenne. Így hát Róbert Brai szerzőtársammal sikerült laza öt hónap alatt megírni ezt a 90 perces táncos-vetítéses darabot, amelynek az ősbemutatója 2015 augusztus 29-én volt Marosvásárhelyen. Olyan énekeseket választottunk ki, akikről tudtuk, hogy el tudjak majd énekelni amit megírtunk, és nem utolsó sorban a felfogásuk, gondolkodásuk, világnézetük is a miénkkel azonos. Tóth Reni, Márton Fruzsina, Kalapács Józsi és Szabó Gyula Győző voltak a főszereplők.
– Mi lett a sorsa ennek a műnek?
– Sajnos eddig csak két előadást ért meg, de dolgozunk rajta, hogy a jövőben minél több helyre eljuthasson.
– Visszatérve a Titánhoz. Hol lehet veletek találkozni az elkövetkező hetekben, hónapokban?
– Ami biztos, hogy május 20-án Makkfakván, a Székely Majálison játszunk, valamint, június 5-én Marosvécsen, a Kemény kastélyban lépünk fel, ott tartjuk a lemezbemutató koncertünket. De a teljes nyarunk be van táblázva, fokozatosan tesszük majd ki a pontos dátumokat, helyszíneket a felületeinkre.
– Jövőre lesz 15 éves a zenekar. Ha egy picit előre tekintünk, vannak már terveitek ennek a megünneplésére, vagy még nem ez a központi téma nálatok?
– Igen, sokat beszélünk és tervezgetünk a jubileumi évről… DVD, kisfilm, és nagykoncert biztos lesznek.
Kiss T. Attila
Alfahir.hu
