Szászrégen.ro hírek és információk a városból
Related Articles
Kevesebb pénzbôl gazdálkodnak
Nehéz év az idei Magyaró számára, a Felsô-Maros menti község ugyanis 500 ezer lejjel kapott kevesebb pénzt az államkasszából, mint tavaly. Ez a kormány új költségvetés- leosztási rendszerének következménye, amely a kisebb, szegényebb településeknek, községeknek kedvez, a nagyobb, feltételezhetôen több adófizetôvel rendelkezô vidékeket pedig elônytelen helyzetbe hozza – tudtuk meg Kristóf József polgármestertôl. A községgazda szerint így, míg egyesek azon gondolkoztak az év elején, hogy mire is fordítsanak jelentôsebb összegeket, a magyarói önkormányzatnak azt kellett eldöntenie, hogy mi az, amit a megnyirbált, 3.284.000 lejes költségvetésbôl megvalósíthat.
– Az oktatók bérének biztosítása, illetve az iskolák fenntartása több mint egymillió lejbe kerül, de ott vannak a szociális segélyek, a szociális asszisztensek fizetése. Mindent leszámítva 1.800.000 lej maradt, amibôl gazdálkodhatunk – tette hozzá a községgazda, majd az idei év második felének forgatókönyvét ismertette.
Kezdôdik a parkosítás, a szobrokra még várni kell
Tavaly ôsszel a Palkó Attila magyarói helytörténész, pedagógus nevét felvett iskola „keresztelôjén” már szó esett a tanintézet elôtti terület parkosításáról. Kristóf Józseftôl megtudtuk, hogy két hete lezajlott a versenytárgyalás, így hamarosan elkezdôdhet a munkálat. Egy régebbi tanácsi határozat két szobor elhelyezésérôl is említést tesz a születendô parkban. Az egyik szobor feltehetôen Petôfit ábrázolja majd, a másik egy román személyiségnek állít emléket. A szoborállítás azonban távolabbi terv, legközelebb jövôben, de az is lehet, hogy csak 2017-ben valósul meg – vélte a községgazda. Még az idén sor kerül azonban a polgármesteri hivatal épületének bôvítésére, egy új irodával gazdagodik az épület, a versenytárgyalást ebben a hónapban szervezik meg.
Kristóf József a megvalósítások között említette a cigánytelep felé vezetô 500 méteres útszakasz leaszfaltozását, a munkálatra tavaly novemberben és decemberben került sor. Ugyanakkor kataszteri felméréseket is végeztek, és telekkönyveztek minden községi utat.
Örülhetnek a fickói gyerekek
Ami a Magyaróhoz tartozó többi települést illeti, a tanács nemrég hagyta jóvá a víz bevezetését a fickói kultúrotthonba. A kultúrotthon pincehelyiségében különféle gyermektevékenységeknek biztosítanának teret, a tervek szerint egy pingpongasztalt is elhelyeznek majd ott. Fickón játszótér, mellette pedig egy piknikezôhely is készül a közeljövôben.
Holtmaroson tavaly újult meg a kultúrotthon. Idén egy kis konyhát is berendeznek az épületben – ennek az idei Gyöngykoszorú-találkozóra, augusztus 8-ra kellene elkészülnie –, illetve a kerítést is rendbe teszik, az udvart pedig térkôvel rakják ki. A magyarói önkormányzat egy magyarországi testvértelepülésrôl, Cigándról kapott egy térkôgyártó gépet, jelenleg 56 ezer, több területrendezési, községszépítési munkálatra szánt kô várakozik a polgármesteri hivatal udvarán.
Túl a százon
A fekete kendô alól apró, fényes, halványkék bogarakként világlanak elô a szemek. Kissé megdôlve ül az ágy szélén a törékeny termetû, idôs asszony, olyan földöntúli némaságban, hogy észre sem vennénk, ha a menye feléje nem mutat. Szilágyi Róza tavaly novemberben töltötte századik esztendejét. Az a nap ünnep volt Magyarón, több virágot kapott, mint egy végzôs diák, és a községvezetés, illetve az egyház is felköszöntötte otthonában, ahova váratlan vendégként léptünk be a múlt héten.
– Tíz éve semmit nem hall. A szeme viszont nagyon jó, szemüveg nélkül olvassa az újságot. Még a Szentírás betûit is látja – világosított fel Szilágyi István, Róza néni 80 éves fia, aki feleségével közösen gondoskodik édesanyjáról.
– Jöjjön, anyám, látogatói érkeztek – segítette fel anyósát a 71. évében járó asszony. Szilágyi Róza összekulcsolt kézzel állt meg az asztalnál egy pillanatra, szája néma szavakat formált, mint aki egy képzeletbeli templomban igehirdetésre vár. Miután leereszkedett a székre, érdeklôdve nézett ránk.
– Ki fia vagy? – fordult csendesen a kollégámhoz, aztán, az útbaigazítás után kiolvasta nevét az aznapi Népújság címlapfotója alatt.
– Mindig leírjuk neki, amit szeretnénk, úgy kommunikálunk vele. A szájmozgásból nem tudja leolvasni a szavakat – mondta a fia, majd párjával közösen meséltek Róza néni napjairól.
– Reggelente egyedül tisztálkodik, öltözködik, aztán ledôl olvasgatni. Közben el- elszunnyad. Ebéd után kimegy a tornácra, onnan nézi az egykori családi házat, ahol született. Nagyon vágyik a társaságra, mindig kér bennünket, hogy üljünk le melléje beszélgetni. Azt is figyeli, hogy van- e valaki a ház elôtt, és ha igen, szól nekünk, hogy miért zártuk be a kaput, így nem tud bejönni a vendég. Apám cipész-csizmadia volt, és édesanyám megszokta, hogy sokan jártak a házunkba az évek során, mindig volt pár kedves szava a kliensekhez. Fiatal korában nagyon tevékeny volt, és most is szeretne segíteni nekünk mindenben, de belátja, hogy ez már nem lehetséges – mesélte a fia. Vendéglátóinktól azt is megtudtuk, hogy az idôs asszony a 92. születésnapja után többé nem számolta az éveket, ha koráról érdeklôdnek, csak világra jötte esztendejét mondja: 1914. Errôl hamarosan mi is meggyôzôdhettünk. Késôbb Róza néni hajdani osztálytársait emlegette, különösen azt, akibôl pap lett.
– Mentünk szolgálni Besztercére, miután kijártuk a negyedik osztályt. Most nem mennek szolgálni, se nem szônek, se nem fonnak – jegyezte meg, mikor újra megszólalt.
Miután elköszöntünk, a házaspár az ajtóig kísért, közben arról beszéltek, hogy nekik nem született gyermekük, ezt a szerepet most Róza néni tölti be az életükben. Korábban az év egyik részét városon, a másikat vidéken töltötték, és mindig vitték magukkal az édesanyát. Róza néni azonban mindig csak Magyarón érezte jól magát, ez is befolyásolta a döntést, hogy végleg hazaköltözzenek. A százegyedik évében járó asszony székérôl kicsit megemelkedve intett felénk, mielôtt kiléptünk a szobából. Aztán újra a kezében tartott újságba rejtette tekintetét.
Áttáncolják a nyarat
A magyarói Csurgó egyesület július elején elsô alkalommal szervezett volna néptánctábort a faluban, a kevés jelentkezô miatt azonban a tábor elmaradt.
– A Bethlen Gábor Alaphoz nyújtottunk be pályázatot, de elutasították, így önerôbôl kellett volna megszervezzük a tábort. Mindössze két erdélyi és egy magyarországi tánccsoport jelezte részvételi szándékát, a többiek nem adtak biztos választ. Ilyen körülmények között nem láthattunk neki az elôkészületeknek. A hagyományossá vált néptánctáborok iránt természetesen nagyobb az érdeklôdés, a „járt utat a járatlanért…” elv érvényesül. Mindenesetre jövôre újra megpróbálkozunk a szervezéssel – mondta Nagy József, az egyesület vezetôje, aki arról is beszámolt, hogy a Csurgó együttesben táncoló gyermekeknek és fiataloknak a korábbi évekhez hasonlóan idén is zsúfolt nyaruk lesz. Az együttes négy korosztályt, közel száz gyermeket foglal magába, a 4-6 év közötti legkisebbeket, akik június utolsó hétvégéjén, a magyarói falunapokon léptek elôször közönség elé, a kisiskolásokat, az 5-8. osztályosok középcsoportját, illetve a 17-23 évesek nagycsoportját. A középcsoport ottjártunkkor éppen Borszékrôl, egy edzôtáborból tért haza, és már készülôdhetett is a marosvécsi falunapokra, a nagycsoport az Ezer székely leány találkozójára indult. Július 23-án egy vaslui-i fesztiválra várják a magyarói táncosokat, onnan egyenesen a tengerpartra indulnak, egy ovidiui üdülôbe kaptak meghívást, augusztusban Magyarországon lépnek fel.
– Soha nem tudjuk végigülni a fesztiválokat, mindig sietnünk kell a következô helyszínre – jegyezte meg az egyesület vezetôje. Nagy József azt is elmondta, hogy az utóbbi idôben csökkent a létszám az együttesben. Korábban 50-en, 60-an is voltak egy csoportban, a legkisebbek csoportja azonban mindössze 30 gyermekkel indult, akik között nemcsak magyaróiak, hanem fickóiak, sôt disznajóiak is vannak. A két kiscsoportot a Csurgó egyesület vezetôje és Lovász Jámbor Zsuzsa, a közép- és a nagycsoportot hivatásos táncosok, Varró Huba és Bugnár Zsolt tanítják. Az oktatás ingyenes, és a kiszállások költségeit sem kell fizetniük a gyerekeknek, a kiadásokat a polgármesteri hivatal támogatásával az egyesület fedezi.
„Gólyák” fészke Magyarón
Terebélyes diófa ôrködik a magyarói Nimród ház udvarán, lombjai alatt kirándulókra váró asztalok. A református egyház tulajdonában levô vendégház 1996-ban épült, 2006-ban a Csurgó egyesület vette bérbe. A szerzôdés tíz évre szól.
– Táborozóknak, kiránduló csoportoknak, diákoknak is ki szoktuk adni az épületet, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség rendszerint itt szervezi a gólyatáborokat. A hat hálószobában összesen 30 ágy van, de 170-en is szálltak már meg itt. A konyha 200 személy ellátására van felszerelve. Ha igény van rá, kirándulásokat is szervezünk a vendégeknek a marosvécsi kastélyhoz, Istenszékére, Szovátára – mondta az egyesület vezetôje. Nagy József azt is hozzátette, hogy a nem túl jelentôs bevételbôl a néptáncegyüttes kiadásait fedezik. A bérleti szerzôdés jövôben lejár, és ha az egyház nem újítja meg, pályázati lehetôségek után kell nézniük a tánccsoportok zavartalan mûködtetése érdekében.
