Vitatott törvényszéki döntés
Többéves pereskedés után végleges és megfellebbezhetetlen döntés született a botosani-i törvényszéken, amely kimondja, hogy a nagyrészt Ratosnya és Palotailva területén levô mintegy 4000 hektár erdôt – pontosabban 3.143,96 hektár Palotailván és 784 ha Ratosnyán – nem szolgáltatják vissza a jogos tulajdonos Éltetô Dániel gróf leszármazottjának – tájékoztatták a Népújságot a prefektúra sajtóirodájából.
Az átiratban az áll, hogy az örökösök 2006 és 2008 között a szászrégeni bíróságon több alkalommal is megóvták a Maros Megyei Földosztó Bizottság azon döntését, amellyel elutasította a tulajdonjog- visszaszolgáltatásról szóló beadványokat. 2009-ben a szászrégeni bíróság azzal az indoklással utasította el a kérvényt, hogy a tulajdonjogot igénylô nem egyenes ágú leszármazottja a volt tulajdonos Éltetô Dánielnek (Danila), aki azt is állítja, hogy az említett erdôs területek nem tartoztak a második világháború után megalakult CASBI (Casa de Administrare si Supraveghere a Bunurilor Inamice) igazgatásába, és így önkényesen kerültek állami tulajdonba. Legutóbb a szászrégeni törvényszék 2014-ben utasította el a folyamodványt, és megállapította, hogy a területek nem önkényesen kerültek az állam tulajdonába. Mivel ezt újra megfellebbezte az örökös, a Maros megyei törvényszék áthelyezte az ügyet a botosani-ira, amely jogosnak és visszavonhatatlannak ítélte a szászrégeni törvényszék határozatát, így kilencévi pereskedés után a 4000 hektár erdô állami tulajdon marad.
Az átiratban Lucian Goga prefektus a megyei földosztó bizottság elnökeként megköszönte a Maros Megyei Erdészeti Hivatalnak, a palotailvai és ratosnyai helyi földosztó bizottságoknak, hogy támogatták a fôispáni hivatalt az eljárás során.
Rózsa József marosvásárhelyi ügyvéd hasonló perben képviseli a Bethlen családot, amely gödemesterházi erdôterületek visszaszolgáltatásáért pereskedik több mint egy évtizede. Az ügyvéd szerint az Éltetô, a Bethlen, illetve más hajdani erdélyi fôúri családok (162) tulajdon-jogvisszaszolgáltatási perében nem törvényes, hanem politikai döntés született. A szászrégeni törvényszék világosan kimondja, hogy ezek a területek NEM kerültek az állam tulajdonába, az említett CASBI-törvény szerint a második világháborúban a Románia ellenségének számító haderôkhöz „hû maradt” fôúri családok ingatlanjait lefoglalták ugyan, de ezeknek nem változtatták meg a tulajdonjogát, ugyanis az említett pénztár csak adminisztrálta a területeket. 1948-ban eltörölték a CASBI-törvényt, és akkor sokan visszakapják a tulajdonjogot, igaz, rövid idôre, mert valóban, egy évre rá a kommunista állam elkobozta vagyonukat. Tegyük hozzá, hogy amennyiben az 1989-es rendszerváltást követôen a törvények egyértelmûen nyilvánvalóvá tették volna azt a szándékot, hogy a kommunista rendszer által önkényesen elkobozott ingatlanokat visszaszolgáltassák, akkor azt 25 évvel a rendszerváltás után megtehette volna a román állam. Csak nem ez az érdek. Egyrészt, mert magyar fôúri családokról van szó, másrészt pedig az elrománosított Erdélyben hatalomra kerülô oligarchiák jövedelemforrás nélkül maradnak. (Sz. m.: Gondoljuk csak el, hányan éltek, élnek jól a Felsô-Maros mentén zajló famaffia ügyleteibôl.)
Rózsa József szerint csak egy lehetôség van: ha az ilyen döntéseket a strasbourgi emberjogi törvényszék elé terjesztik, mivel egyértelmûen a román állam jogszolgáltatóinak önkényeskedésérôl van szó. Azonban a folyamodványt az ítélet tudomásul vételétôl számítva hat hónapon belül el kell juttatni Strasbourgba. A tapasztalat azt mutatja, hogy bár a döntés megszületik, a hivatalos kiértesítésekkel több hónapot is késik a törvényszék, azzal a szándékkal, hogy ne lehessen megtámadni a döntést. Erre a megoldás, hogy az ítélethirdetést követôen készítsék elô az ügyet képviselôk a dokumentációt. Azt is hozzátehetjük, jó lenne, ha az ilyen és az ehhez hasonló döntések ellen a romániai magyarság politikai képviselôi is tiltakoznának, hiszen valójában többrôl van szó, mint egyszerû tulajdonjog-visszaszolgáltatás. Teret és gazdasági erôt veszítünk – végérvényesen.
vajda
népújság