Szászrégen.ro hírek és információk a városból
Related Articles
Gróf Bánffy Miklósnak szentelte legutóbbi rendezvényét a szászrégeni Kemény János Mûvelôdési Társaság. Kilyén Ilka, Ritziu Ilka Krisztina és Kilyén László színmûvészek az író külföldre szakadt lányához, Bánffy Katóhoz intézett levelezésébôl, valamint Váradi Aranka színésznô, az író felesége naplójából olvastak fel részleteket. A Szétszórtan címû összeállítást Kilyén Ilka magyar örökség díjas színmûvész válogatta össze. Bánffy írói és politikai tevékenységérôl Markó Béla tartott elôadást. A meghitt és színvonalas rendezvénynek a DIO Ház adott otthont.
Böjte Lídia, a Kemény János Mûvelôdési Társaság elnöke köszöntôjében elmondta, elégtétel számára, hogy sok olyan magyar ember él Szászrégenben, akik érdeklôdnek kultúránk iránt, s ennek az igénynek a társaság örömmel tesz eleget. A Bánffy-év jegyében számos rendezvény volt Magyarországon, Kolozsváron, Erdély-szerte, s ebbe a sorba illendô Szászrégennek is beállnia. Az emlékév jegyében meg kell ragadni az alkalmat, hogy Bánffy életmûve nagyobb népszerûséget kapjon, hiszen angol, olasz, francia nyelvterületen szinte jobban ismerik a munkásságát, mint a magyarság. – Újraolvastam az Erdély-trilógia három kötetét – Megszámláltattál…, És híjjával találtattál, Darabokra szaggattatol –, s újra megfogalmazódott bennem: Bánffy a legnagyobbak közé tartozik. Írásaiban – amit mindenkinek el kellene olvasni – rávilágít arra is, ahogyan a magyar arisztokraták „elôkészítették” Trianont. Bánffy a 60.000 holdjával az akkori Magyarország egyik legnagyobb földbirtokosa volt, aki anyagi és erkölcsi támogatás kíséretében vállalta fel a közösségi érdekek képviseletét. Író, grafikus, díszlet- és kosztümtervezô, színpadi rendezô, politikus, Bethlen István kormányának külügyminisztere, az Erdélyi Református Egyházkerület fôgondnoka, számos szervezet és egyesület vezetôje, mecénása volt egy személyben. Jog- és államtudományokat tanult, majd doktori címet szerzett. Bánffy Miklós 1873-ban Kolozsváron született és 1950-ben Budapesten, nagy szegénységben hunyt el – mondta el bevezetôjében Böjte Lídia.
Bánffy Miklós életmûvét, írói, politikusi, közéleti munkásságát, emberi nagyságát egy est keretében nehéz összesûríteni, azonban pályája lényeges mozzanatainak felvillantásával Szászrégenben mégis sikerült.
A színmûvészek által felolvasott részletek Bánffy utolsó éveit ölelik fel 1944 karácsonyától 1950-ben bekövetkezett haláláig. Ezek az évek a gyötrôdés, a betegség, a reményvesztettség, a kétségbeesés, az egyetlen lánya, a Kató utáni sóvárgás, a teljes elszegényedés és kirekesztettség idôszaka volt, amikor vagyontól, méltóságtól, családtól megfosztottan kellett élnie.
– Bánffy Miklóst, ezt a nagy embert, aki híres író, festô, díszlet-, jelmez- és épülettervezô, és minden mûvészetek tudója volt, aki olyan mûvelt volt, hogy nem tudok másikat hasonlót, aki ennek az országnak fôispánja volt, fôrendházi tag, képviselô, a Nemzeti Színház és Opera kormánybiztosa, külügyminiszter és mit tudom én még mi minden volt, ezt a nagy embert senki sem tekintette saját halottjának. Sôt, elhúzódott mindenki tôle, mint a bélpoklostól, mert hogy Bánffy gróf volt. Végül a református egyház, amelynek fôgondnoka volt, adott a temetéshez 1500 forintot… A Farkasréti temetôbe temettem, Budán, mert ott szebb és olcsóbb. Ravasz László püspököt, aki akkor már visszavonultan élt Leányfaluban, kértem meg: ô temette. Gyönyörûen beszélt. Azt mondta: Fényt és gazdagságot, mindent adott neki az Úr. De mi volt mindez a szellemi kincsekhez képest, melyekkel elhalmozta? Mégis pár hónapja úgy jött át a határon (Romániából Magyarországra), mint egy szegény, öreg vándor – írta róla felesége, Váradi Aranka.
Markó Béla úgy értékelte, hogy e hatalmas személyiség életpálya, életének utolsó szakaszában bekövetkezett reménytelen helyzete, a szétszaggatott család sorsa annak tükre, ami velünk, nemzetünkkel, az erdélyi magyarokkal a XIX–XX. században történt. Bánffy Miklós nagy szolgálatot tett saját nemzetének, Erdélynek, és rendkívüli módon járult hozzá a román és a magyar nemzet – mindmáig sikeresnek nem mondható – közeledéséhez. Ô mindent megtett, hogy párbeszéd kezdôdjék el, hogy tárgyalóasztal mellett intézôdjék a két nemzet viszonya – mondta többek között elôadásában Markó Béla.
Végül a szervezôk azt próbálták tisztázni, miért pont idén szervezték a Bánffy-emlékévet, amikor sem születésének, sem halálának nincs kerek évfordulója. A választ nem sikerült megadni, azonban ez nem is lényeges, a fontos, hogy Bánffy Miklós emlékét több rendezvényen felidézték, hogy alakja méltó helyre kerüljön.
Mezey Sarolta – Népújság –
