Az erdélyi történelem és hagyomány teljes mértékben különbözik az Ó királyságétól. Erdély, mindig is a civilizált Európa része volt, ma már a románság is lássa a szomorú valóságot miszerint az Erdélyben összegyűjtött adók, jogtalanul Moldvát és Olténiát gazdagítják.
Nem meglepő hát, hogy a transzszilvanizmus fogalma körükben is egyre népszerűbb. Ennek ismeretében nem is csodálkozhattunk azon, hogy alig egy éve Kolozsvárott többségében román nemzetiségűek tüntettek Erdély önrendelkezéséért.
„Hogyan érezhetnénk magunkat Románia részének, amikor ahelyett, hogy hagynának fejlődni minket, mindent elkövetnek, hogy szegénységben felsorakozzunk az ország többi része mellé? Miért adták fel oly hosszú időre az Erdély-autópályát, amikor világos volt, hogy az a Nyugathoz kapcsolná Romániát, ami az egész ország gazdasági fejlődéséhez járulna hozzá, ezzel szemben megépítették azokat az autópályákat, melyek Bukaresten nyáron a tengerrel, télen a hegyekkel összeköthetik? Figyelembe veszi a bukaresti vezetőségből valaki a mi érzékenységeinket, a regionális jellegünket, az életmódunkat és azt ahogy, gondolkodunk és látjuk a nyilvánvalót? […] Kedves Románia, mit jelent számodra Erdély, egy tejben gazdag tőgyén kívül? Mit képviselnek a lakói a statisztikákon, a szigethegységi népművészeten, a kedves hangsúlyukon és a több kilométernyi területen kívül, melyek téged nagyobb Romániává tesznek, mint lennél nélküle?” – háborgott nemrégiben Angela Tocilă a közismert román író. S egyben szomorúan alapította meg a valóságot: “Bukarest és az ország többi része számára Erdély csak egy jövedelemforrás” Erdély a Romániát “életben tartó motor, mint egy létfontosságú cső, mely táplál”, hogy ez az ország tovább élhessen.
Úgy néz ki lassan megérett az idő a változásra az erdélyi románok rendszerváltó nemzedékének tagjai is egyre növekvő számban látják be, hogy nem halogatható tovább annak az adósságnak a behajtása, amivel a román állam majdnem száz éve tartozik az itt elő román, magyar, szász és székely nemzeteknek.
Eljött végre az idő, hogy Erdély népei szövetkezzenek. Tűzzük ki hát közös jelképünket: az Erdély zászlót, hiszen mindenkire szükség van a harcban. Egyenként kell meggyőznünk környezetünket, hogy az autonómia az egyetlen megoldás! Csak közben ne felejtsük: Nem a zászló a lényeg, hanem az új szelek, amik lobogtatják. Közös zászlónk lobogásának hangja nem más mint, annak az akaratnak a kinyilvánítása, hogy megmaradjunk itt a kincses Erdély földjén.
Elég volt abból, hogy hogy mások döntenek helyettünk: teleormaniak, vászlóiak (Vaslui), galaciak (Galaţi), brailaiak (Brăila) stb. Hirdessük a közös célt: Pénzügyi függetlenséget, önrendelkezést Erdélynek.
Dr. Szitnyai Gábor Erdélyi Magyarságért Egyesület