A gyárépítés környezetvédelmi engedélyeztetési folyamatának részeként került sor a közvitára. A tervet vehemensen ellenzi a szászrégeni Polgári Kezdeményezés (Initiativa Civica) egyesület, amely nemcsak az enyvrészleggel, hanem a PAL- gyárral kapcsolatosan is megfogalmazott bizonyos jogi kifogásokat (ezekre késôbb visszatérünk), elsôsorban emiatt fogadták bizalmatlanul az építkezést megelôzô engedélyeztetési eljárást. Fagarasan Iulius elnök a vitát megelôzôen elmondta a Népújságnak, azt szeretnék, hogy az egységet a tervezettnél távolabbi helyszínen építsék fel, és garantálják, hogy nem történik környezeti baleset, vagy olyan katasztrófa, amely veszélyeztetné a várost. Arról sincsenek meggyôzôdve, hogy a berendezések biztonságosak, attól tartanak, ezek oly mértékben szennyezik majd a környezetet, hogy az hosszú távon a szászrégeniek egészségére is kihat.
A közvitát, amelyet a törvénynek megfelelôen a gyár szervezett, Stefanescu Danut, a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség fôfelügyelôje vezette, a hatóságok részérôl részt vett még Viorica Nistor, az ügynökség engedélyeztetési osztályvezetôje, Zidarescu Iulian ôrnagy, a vészhelyzeti felügyelôség polgári védelmi szakértôje és Branea Lucian, a megyei környezetvédelmi ôrség fôfelügyelôje, akiket munkatársaik is elkísértek.
Posteuca Sorin tanulmánykészítô, dr. Fazakas Anca Iosif vegyészmérnök, a létesítendô gyár vezetôje, Valentin Alexandru Daniel, a tordai Ocon Ecorisc Kft., valamint Oana Danci, a Wildlife Management Consulting Kft. képviselôje ismertették a tervezett gyár mûködési elvét, illetve azokat a tanulmányokat, amelyek környezetvédelmi szempontok szerint elemezték az üzemeltetését. Ezekbôl többek között megtudhattuk, hogy két ikeregységet létesítenek. Az egyik reaktorban évi 50.000 tonna formaldehidet állítanának elô, majd ezt duplájára növelnék. A vegyi anyagot többek között a préselt lemez megerôsítéséhez használják, de az is kiderült, hogy ez az alapanyaga az anyacég más termékeinek (tisztítószerek, kozmetikumok stb.), s valószínû, hogy exportálják is. Romániában négy ilyen gyár üzemel már, ha beindul a régeni, akkor Románia Európában a 9. helyre kerül a formaldehid- elôállítók között. A beruházás értéke 20 millió euró körül van. A gyár biztonsági övezete 2,7 ha, beépített felülete alig 60 ár terület, a formaldehid-reaktor mintegy 140 négyzetméteren elterülô torony lesz. A tervezett helyszín a gyár jelenlegi területe. Ettôl nem sokkal távolabb lesznek majd a tárolótartályok. A nyersanyagot vasúton és gépkocsikkal szállítanák.
A cég indoklása szerint azért van szükség erre a gyárra, mert most az anyagot máshonnan szállítják, a helyszíni elôállítás csökkentené a költségeket, és egy zárt, belsô rendszerrel azt is megoldják, hogy a vegyi anyag egyenesen a préseltlemez- részlegre kerüljön.
A tanulmányok azt igazolták, hogy az amúgy súlyosan szennyezô és veszélyes vegyi anyagot zárt rendszerben, biztonságos körülmények között termelik és kezelik. A tárolókból származó gôzt és az elôállításához szükséges hôt és a vizet is újrahasznosítják, semmi sem kerül majd a levegôbe és a talajba. A szennyvizet a gyár saját berendezéseivel kezelik, a végtermék pedig vegyszermentes szerves üledék lesz. Az egység alatt hatalmas biztonsági medencét létesítenek, amely balesetkor a legkisebb vegyianyag-szivárgást is felfogja és a kezelô felé irányítja. A létesítménytôl mindössze 500 méterre kezdôdô Mocsárerdô természetvédelmi területet sem érintené az ipari egység. Igaz, a kivizsgálást olyan gerinctelen állatok megfigyelésével igazolták, amelyeket „nem sikerült” a helyszínen azonosítani.
Több katasztrófaszimulálási terv is készült, amibôl szintén az derült ki, hogy minimális a kockázata annak, hogy a gyár felrobbanjon. Ezt garantálja az is, hogy a terveket az unió elôírásainak megfelelôen, a szakterületen létezô legmodernebb technikát alkalmazva készítették el.
A bemutatókat követôen, amelyeket gyakran megszakítottak az elégedetlenkedô szászrégeniek, Stefanescu Danut két, papíron benyújtott óvást is felolvasott. Az egyikben a gyár tôszomszédságában lakók arról panaszkodtak, hogy az építkezést követôen csökken majd a területük értéke, míg a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal azt kifogásolta, hogy a gyár szennyezi majd a Maros vizét, Marosvásárhely ivóvízforrását.
A felszólalók közül Dan Cotoi, a szászrégeni Polgári Kezdeményezés egyesület képviselôje felrótta, hogy a PAL-gyár is 13 hónapig környezetvédelmi engedély nélkül mûködött, ezért nem bíznak a terv és a tanulmányok hitelességében. Szerintük a megrendelôk, a cég befolyásolta az azokat elkészítô cégeket, így ezek a tanulmányok egyértelmûen a gyár érdekeit szolgálják. Iulius Fagarasan, az egyesület vezetôje a tanulmányokkal kapcsolatos hiányosságokra hívta fel a figyelmet, többek között arra, hogy nem megfelelô idôszakban készült a biológiai felmérés, s pontosabb biztonsági tanulmányt kért. Azt is megjegyezte, miért állítják, hogy korszerû technológiával készítik majd a berendezéseket, amikor tudomása szerint a tartályokat egy olyan szászrégeni cégnél rendelték meg, amely korábban trikók gyártásával foglalkozott. Felvetette azt is, hogy a cég kössön környezetvédelmi biztosítást, hogy katasztrófa esetén az érintettek kártérítést kaphassanak. Kérdôre vonta az Ocon Ecorisc cég szakértelmét is, hiszen, amint állította, a cég a tanulmány készítésekor nem rendelkezett engedéllyel. Man Ioan inkább a PAL-gyár ellen emelt szót, kifejtve, hogy a rönkök lerakása zajjal jár, és a porszennyezés is elég nagy. Mihai Stefan jogász az aarhusi egyezményt említette, aminek alapján, ha az állampolgá-rok ellenzik a környezetre káros beruházást, akkor ezt figyelembe kell venni. Tudomása szerint 4500 szászrégeni írta alá a tiltakozó ívet. Toncean Viorel és Tusnea Ioan helyi tanácsosok határozottan kijelentették, hogy nincs szükség a beruházásra. Szászrégen maradjon a hegedûk városa, és ne a rákos megbetegedések számával kerüljön fel a híres települések sorába – mondták többek között az önkormányzati képviselôk. Újfalusi Jenô arra volt kíváncsi, mennyire biztonságos a technológia és – valóban – miért nem köt környezetvédelmi biztosítást a cég? Erre a kérdésre a céget képviselôk nem tudtak válaszolni. Ez egy kicsit felborzolta a kedélyeket, és végül sokan már oda jutottak, hogy a török beruházókat is kiebrudalták volna az országból. A négyórás vitán több olyan felvetés is elhangzott, amely nem a témához tartozott.
Stefanesu Danut felügyelô felkérte azokat, akiknek érdembeli kifogásaik, kérdéseik voltak, hogy azokat írásban is juttassák el a felügyelôségre. Ezekre a cégnek kötelezôen válaszolnia kell. Miután a felvetett kérdéseket tisztázták, illetve bekerültek a tanulmányokba azok a javaslatok, amelyekkel kiegészíthetik a bemutatott anyagot, összeül az engedélyeztetési bizottság és megadhatja a környezetvédelmi engedélyt. Mindez azonban mintegy hónap múlva lehetséges. Addig maradnak a megválaszolatlan kérdések és egy felbolydult város.
Vajda György – népújság –