Szászrégen.ro hírek és információk a városból
Related Articles
1761. október 2-án halt meg a törökországi Rodostóban (ma: Tekirdag) Mikes Kelemen, Rákóczi fejedelem egyik leghűségesebb embere, akinek száműzetésben írott levelei az újkori irodalomtudomány becses alkotásai közé tartoznak.
Szabadság mindenáron
Mikes a székelyföldi Zágonban született 1690-ben. Apja, Mikes Pál korán csatlakozott a Habsburg-ellenes vonalhoz és Thököly Imre pártjára állt. Amikor felkelésük elbukott, és menekülni kényszerült, a nemesembert a havasalföldi vajda elfogatta és kiadta a Habsburgoknak, akik 1770-ben kivégezték. A fiatal Mikessel nem apja, hanem nevelők foglalkoztak, a református hitű ifjút Boér Ferenc áttérítette a katolikus hitre. Hazaszeretét azonban nem tudták elnémítani, és a fiú apjához hasonlóan tenni akart a magyar szabadságért, ezért korán csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez. 1707-ben a fejedelem apródja lett és ezt követően egész életében követte a nagyságos fejedelmet.
A menekülők sorsa
Amikor a szabadságharc elbukott és 1711-ben Károlyi Sándor vezetésével a maradék katonák Majténynál letették a fegyvert, a fejedelem távozni kényszerült hazájából, vele tartott Mikes Kelemen is, vállalva urával a száműzetést. Előbb Lengyelországban éltek, majd 1713-tól 1717-ig Franciaország fővárosában, Párizsban időztek. Mikes ekkor megtanult franciául és megismerkedett a nyugati irodalommal. A bujdosók végül az Oszmán Birodalomban találtak végső menedékre, ahová III. Ahmed szultán meghívására érkeztek. Akkor még Rákóczi és hívei bizakodtak abban, hogy megszerezve a porta támogatását, egy új háborút lehet indítani a Habsburgok ellen, de a harcban megfáradt török diplomácia végül is a béke mellett döntött és 1718-ban az osztrákokkal aláírt megállapodás kiábrándította a magyar szabadságért küzdőket. A bujdosók több török városban is megfordultak, ellátogattak a fővárosba, Sztambulba, majd 1720-tól Rodostóban kaptak helyet, a Márvány-tenger partján.
Negyven év levelekben
Mikes Kelemen Rákóczi apródja, majd kamarása négy évtizeden át szemtanúja volt az emigráció mindennapi életének. Egy nem létező, gr. P. E. nevű, Konstantinápolyban élő nénjéhez címzett leveleket, amelyben beszámolt a rodostói magyarok mindennapjairól. Ahogyan a fejedelem, ő sem látta meg többé szeretett hazáját, Rákóczi halála után 1741-ben kérvényezte hazatérését, de Mária Terézia ezt elutasította. Egyetlen egyszer került közel ismét hazájához, 1738 – 39-ben, Rákóczi József vállalkozása kapcsán követségbe ment a moldvai vajdához, akkor legalább Erdély határára vethetett egy pillantást. Amíg a magyar emigránsok sokan voltak, addig pezsgő élet folyt Rodostóban. Az évek alatt azonban sorra haltak meg a szabadságharcosok, 1735-ben Rákóczi fejedelem is eltávozott az élők sorából. (A fejedelem utolsó óráiról és szenvedéseiről Mikes a 112. levelében számolt be.) Mikes rodostói tartózkodása idején főleg francia vallási és szépirodalmi műveket fordított magyarra, fő műve azonban a Törökországi levelek, melyet 1717-től, a Drinápolyba való érkezésétől egészen 1758-ig írt. A közel negyven éves időszak alatt 207 levél keletkezett. A nagy irodalmárt 1761. október 2-án érte utol a végzet, pestisjárványban halt meg.
