Szászrégen.ro hírek és információk a városból
Related Articles
Sorozatban hetedik, összesítésben pedig 15. bajnoki címét nyerte jégkorongban Csíkszereda. A 2012/13-as idény döntőjének ötödik mérkőzésén, szombaton, április 6-án délután a HSC Csíkszereda hazai pályán 0–3-ról fordítva 6–4-re legyőzte a Brassói Coronát, és megnyerte a finálé négy nyert mérkőzésig tartó sorozatát.
Az idei döntő hasonlított a tavalyira, ugyanis egy évvel ezelőtt a HSC szintén 4:1-es összesítéssel hódította el a bajnoki címet.
Telt ház és a székelyhimnuszos felvezetés előzte meg a döntő ötödik mérkőzését. Szinte telt ház volt a Vákár Lajos műjégpályán: a hazai csapat összesítésben 3:1-re vezetett, és a csíki szurkolók bajnokavatásra készültek. A mérkőzés csíki szempontból azonban kísértetiesen hasonlított az utóbbi időszak hazai tétmérkőzéseire, amikor a HSC – sajnos – már az első percekben hátrányba került. Ezúttal sem volt másképp. Védelmi rövidzárlatot követően a 2. percben Péter Róbert talált be a csíki kapuba, a 18. percben pedig egy másik csíki nevelésű, Brassót erősítő játékos, Zsók Levente lőtt gólt (0–2). Nem játszott alárendelt szerepet az első harmadban a HSC, azonban a sok kapura lövés közül egyikkel sem tudták legyőzni a brassói kapust, Polcot.
Rosszul folytatódott a HSC számára a második harmad, a 27. percben Adorján korong nélkül nekilökte a palánknak Bonart, és ezért 5+20 perces kiállítást kapott: a mérkőzés hátralévő perceiben a hátvéd már nem léphetett jégre, és ráadásul a csíki csapat kerek öt percen át emberhátrányban játszott. Ezt az öt percet sajnos nem sikerült kivédekezni, Wehrs, a brassóiak amerikai idegenlégiósa belőtte csapata harmadik gólját (0–3). Ettől a pillanattól mintha más mérkőzés kezdődött volna a HSC számára. A 33. percben, kettős csíki emberelőnyben Papp Szabolcs lőtt bődületes bombagólt (1–3), majd a második harmad vége előtt két perccel Jan Fadrny váltotta gólra Molnár Zsolt pontos keresztpasszát (2–3).
Iramos, jó színvonalú hoki zajlott a harmadik harmadban, mindkét csapat a hokival foglalkozott, de ezt az 50. percben megzavarta a brassói szakvezetés számára a német játékvezető által kiosztott fegyelmi, melynek értelmében a brassóiak vezetőedzője Greg Lindqvist el kellett hagyja a cserepadot. Ezt nehezen viselte el a brassói csapat, és az 53. percben Novak egyéni akció végén lendületből szép gólt lőtt Polc kapujának hosszú sarkába (3–3). Az 56. percben a pokolban és a mennyben is érezhették magukat a csíki szurkolók. Előbb Bonar kígyózta át magát a csíki védelmen és lőtte be csapata negyedik gólját (3–4), tizenegy másodpercre rá azonban a másik kapunál Góga bombagóljával 4–4-re módosult az eredmény. Két perccel a vége előtt emberelőnybe került a HSC, és a gyors emberelőnyös passzolgatás során Novák remek ütemben tálat Kmit elé, aki kapásból gólt lőtt, és a mérkőzés során először vezetett a HSC (5–4). Az utolsó percben a brassói csapat kapusa helyett is mezőnyjátékost küldött jégre, ez a taktika azonban nem sikerült, Kmit korongot szerzett, ellentámadásba lendült, majd a mögötte érkező Fadrnynek adta vissza a korongot, a csíkiak cseh idegenlégiósa pedig beállította a 6–4-es végeredményt.
Az egyik csapat negyedik győzelméig tartó párharcát a HSC Csíkszereda nyerte 4:1-es összesítéssel (6–2, 2–4, 6–2, 4–1 és 6–4).
Sportszerűtlenségre utal a brassói csapatnak az a gesztusa, hogy a mérkőzés végén nem fogtak kezet az ellenféllel, és nem vettek részt a díjkiosztáson.
A csíki csapat sikere zsinórban a hetedik, összességében pedig a 15-ik román bajnoki címet jelentette a csíki hokinak.
Különböző csapatnevek alatt a következő években nyert román bajnoki címet Csíkszereda jégkorongban: 1949, 1952, 1957, 1960, 1963, 1997, 2000, 2004, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012 és 2013.
A bronzérmekért a Bukaresti Steaua és a Csíkszeredai ISK lép majd jégre, ez a párharc a tervek szerint hétfőn, április 8-án este kezdődik a román fővárosban, és az egyik csapat harmadik sikeréig tart majd.
Mestermérleg
Gál Sándor, a HSC Csíkszereda vezetőedzője: „Hogy milyen volt a mérkőzés? Olyan, hogy az első harmad után a vasárnapi brassói programot már megcsináltam. Őszintén mondom, elkönyveltem azt, hogy Brassóba kell menjünk vasárnap is. Mikor belőttük az első két gólunkat, akkor kezdtem bízni, hiszen mikor egy csapat feljövőben van, akkor nehéz megállítani. Nem mondom, hogy biztos voltam benne. A fiúk nagyon küzdöttek, bíztak az utolsó pillanatig. Ha ez nem lett volna meg, akkor győzelem sincs. Szerencsére a brassóiak is közrejátszottak, állíttatták ki magukat. Annyira megsértődtek a végén, hogy még kezet sem akartak fogni. Meg szeretném köszönni a fiúknak, a csapatnak, a kollégáknak, a közönségnek, a szponzoroknak, azoknak, akik más városokból, külföldről nekünk drukkoltak, hogy kitartottak és támogattak, ki-ki a maga módján.”
