Hajnalban indultunk az Istenszékének, a harmat még megvárt a derékig érő fűcsomókon. Tikkadtan oltottuk szomjunkat az isteni víz hideg forrásából, majd a stáb hozzálátott a munkához. A rendező Koltay Gábor csak messziről nézegette a kiugró sziklát, ahonnan Wass Albert hamvait elszórták. Tériszonnyal küszködik, a hangmérnök inkább hátat fordít, csakhogy ne lássuk félelmét. A 18 kg-os kamerát az állványra helyező operatőr a gyönyörű táj láttán megbénultan bámul a sziporkázó fényben alant tündöklő panorámára.
Az embernek önkéntelenül is imádkozni támad kedve szól Rékási Károly ismert színművész. A rendező akarata kiparancsolja a sziklára: Jézus-keresztté feszül a teste. Nyugodt vagyok, nem eshet baja, mert Valaki féltőn vigyázza, midőn átszellemült tekintettel felnéz a kékbe öltözött égboltra.
Vidám cserkészcsapat közeledik Samu Pál tanár vezetésével, majd szinte parancsszóra elnémul a zsivajgás, nem hisznek a szemüknek, majd körülörvendezik a hírességeket. Autogram, csoportkép és boldogság. Őszinte gyerekvallomás: megérte feljönni az Istenszékére!
Így kezdődött Koltay Gábornak és társainak a filmforgatása Erdélyben, akik Wass Albertről készítenek művész-dokumentumfilmet. Kamera? Kész! Tessék! hányszor hallottam ezeket a szavakat nyolc nap alatt! Dolgoznak keményen, mosoly puhítja fáradt arcukat. Koltay már kiáll a meredek szélére, fehér ingét lengeti a szél, a hangmérnök hason fekve ugyan, de lopkodja az erdőből kiosonó hangokat. Már nincs tériszony; Isten tenyerén tudják, érzik magukat. Rékási Károly fáradhatatlanul ismételi a felvételeket zokszavát nem hallani. Kamera? Kész! Tessék! és nem tudni hányszor hajlik a kamera fölé az operatőr, állítgatja annak állványát, és kiapadhatatlan a tréfa, az ugratás.
Telnek a kazetták és a Kelemen-havasok megszépült arca rögzíttetik a csodamasinában. A hangoskodó Szalárd, a néma, komor Belcsuj, csörgedező erecske, bámuló tehenek, legelésző juhok, fényes szemű erdei források, a szomorú, aszott Mezőség, rommá pusztított magyar erdélyi múlt, őseink megcsúfolt sírhelyei, romos kastélyok és udvarházak, eliszaposodott tóvidék, Kolozsvár elidegenedett főtere, templomokba száműzött Wass Albert-szobrok. Hűséges kísérőnk pedig Wass Albert szelleme. Elszomorodnak az arcok, de a munka sürget. Nincs idő megállásra; megszépül a jelen a felidézett múlt által. Nem engedi feledni, hadd ébredjen a lelkiismeret. Új alapokat építeni a jövőért: így is lehet, így kell! Menteni, ami még menthető. Örökségként hagyatékolni a múltat.
Már mindenkin látszik a fáradtság, de Raffay Ernő történész frissen tartja lelkünket, megállíthatatlanul meséli Erdély történelmét és fűből, fából, patak vizéből, fáradt út porából, fenyősuhogásból, édes imából halljuk Wass Albert hitvallását: Szeresd jobban nemzetedet, mint önmagadat.
Igen, ez a robotmunka az Erdélyt megszerető és Wass Albert hagyatékát tisztelő és megbecsülő nagyszerű emberek áldozatban, szolgálatban gyümölcsöző hitvallása. Isten éltesse őket!
A filmet forgató stáb tagjai: Koltay Gábor rendező, Rékási Károly színművész, Raffay Ernő történész, Policza Imre hangmérnök, Franyó Attila operatőr, Heves László látványtervező, Váradi Péter Pál fényképész.
Ui.: Váradi Péter Pál Erdély szülöttje, s akinek sokat lehet köszönni helyismeretéért és szakértelméért 26, Erdélyről és annak tájegységeiről készült fotóalbum szerzője; szövegíró Lövey Lilla.
Bartha József
református lelkipásztor