Ha valamit erőszakkal, hatalommal, békediktátumokkal elvesznek, azt vissza lehet venni, vissza lehet kapni, de ha lemondunk róla vagy odaadjuk, azt többé nem lehet visszaszerezni.
Rajzoljuk nagyobbra a térképet!
Ha valamit erőszakkal, hatalommal, békediktátumokkal elvesznek, azt vissza lehet venni, vissza lehet kapni, de ha lemondunk róla vagy odaadjuk, azt többé nem lehet visszaszerezni. Ez jutott eszembe, amikor megláttam az új Székelyföld-térképet, vagy ha úgy tetszik, a Székely Autonóm Terület térképét. Ha már úgysem lehet a régi székely székek határait visszaadni, legalább gondolkozzunk el az alábbi javaslaton.
A Gyergyószéktől nyugatra eső terület, amely e térképről kimaradt, mindig is ősi magyar föld volt, hiszen a Kelemen-havason (az Istenszékétől a Kis-Pietroszig) a történelmi Bánffy család tulajdona volt a II. világháború utáni államosításig. E terület egyik része a marosvécsi Kemény János báróé (akinek egyik őse Erdély fejedelme volt, és a kastély ma is áll, valamikor a Helikon magyar irodalmi társaságnak adott otthont), másik része az Éltető családé (ahol Wass Albert sokat tartózkodott), valamint a magyarrégeni borbereki Farkas Gyula családjának ősi birtoka. Azon a vidéken a báró Bánffy család több mint ezer embernek biztosított munkahelyet a két világháború közötti román világban” is. A Gödemesterházi Erdőuradalom Rt. Ratosnya központtal és a Bangra (a Bánffy és Grassl bécsi cég egyesülése) Palotailva központtal sok székelymagyaron segített. Palotailván a nyolcgatteres fűrészüzem nagy kiterjedésű területről dolgozta fel a fát: az 1-es számú mozdony vezetője, a gyergyóremetei Portik Ferenc (fia, Ferkó velünk járt iskolába az ilvai magyar állami elemiben) húsz kilométerről, az Ilva-patak völgyéből szállította a rönköket, melyeket gyergyói székely favágók fejszével, fűrésszel és capinával raktak fel a kisvasúti kocsikra. A 2-es kismozdony vezetője Horváth bácsi volt, osztálytársam, Horváth Bubi édesapja, a 4-es mozdony vezetője Varga bácsi, Varga Ernő osztálytársam édesapja Funtinelről (Wass Albert révén ismert területről), míg az 5-ös mozdony vezetője a szintén magyar Zepeczáner (fia, Zepeczáner Jenő a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum későbbi igazgatója) Szalárdtelepről és a Zsirkáról, 15 kilométer távolságról szállította a fát az ilvai fűrésztelepre.
A térképről lemaradt területen ma is vannak székelymagyar falvak: Mogyoró, Holtmaros, Lisznajó, Görgényüvegcsűr, Marosvécs, Körtvélyfája, Gernyeszeg, és természetesen elrománosodott falvak is, mint Ratosnya, Déda, Palotailva de itt fontos megemlíteni, hogy a tervezett autonóm Székelyföldhöz bármilyen etnikai összetételű település csatlakozhat. Ebből a gondolatból kiindulva javasoljuk a Bodza-vidék felrajzolását is a térképre (a volt Béldi és Mikes családok, Zágon stb. egykor telekkönyvezett részeit), mert a székelymagyarok száma így is meg fogja haladni a dél-tiroli németek arányát, mely 62,2 százalék volt, amikor 1960-ban Olaszország területén megalakult az autonóm tartomány.
Ha majd megerősödik Székelyföld mint autonóm terület, segíteni fogja az erdélyi magyarokat, bárhol élnek: Aranyosszék, Kalotaszeg, Szilágyság, Szatmár, Bihar magyarjait, a Brassó környéki és más szórványban élőket.
Ne feledjük, az autonómiát meg kell valósítani mindenképpen, etnikailag és gazdaságilag is. Egyetlen utunk a jövőre nézve. A székely nép csak így őrizheti meg identitását, így vehet részt saját sorsának rendezésében.
dr. Szőts Dániel, Háromszék