In memoriam Kohl István

Mindazok, akik ismerték Kohl Istvánt, hihetetlennek tartották halálát. Fájdalmas valóság, hogy a madarászok, természetbarátok és sokak Pista bácsija nincs már többé, örökre eltávozott közülünk. Kohl István ornitológus, muzeológus és preparátor 1922. július 30-án született Szászrégenben. Iskolai tanulmányait a német nyelvű elemi iskolában és a gimnáziumban végezte.

Marosvásárhelyen szűcsmesterséget tanult, majd édesapja műhelyében dolgozott, ahol megtanulta a preparálást. A focsani-i Vadászmúzeumban való rövid alkalmazása után szülővárosában laboráns lett a magyar tannyelvű tanítóképzőben, majd a 2-es számú líceumban. Itt valósította meg azt a gigászi munkát, melynek eredményeként létrehozta a líceum messze földön is ismert madár- és emlősgyűjteményét: a mintegy 2300 preparált madár, 3600 részleges madárcsontváz, 164 emlős és kb. 1000 emlőskoponya-kollekcióját.

Múzeumi tevékenysége idején a külföldi természetrajzi múzeumokkal tartott kapcsolatai révén értékes csereanyaghoz jutott. Mindez tükröződik a múzeum madárgyűjteményében, mely egzotikus példányokat – flamingókat, tukánokat, kolibriket, tangarákat, csirögeket stb – is tartalmaz. A gyűjtemény megkönnyíti a természetrajz-oktatást, segíti a tanítók és tanárok munkáját, felkelti a diákok természet iránti érdeklődését.

Múzeumalapítási és preparálási tevékenysége párosult a tudományos munkával. Több napló, 122 tudományos dolgozat és két könyv ? Erdély madarai III. Kötet (Die Ornis Siebenbürgens), A kárpáti barnamedvéről ? társszerzője, tanúsíthatja ezirányú tevékenységét. Tagja volt a Romániai Ornitológiai Tarsaságnak, a Drezdai Szász Ornitológiai Társaságnak és rendes megfigyelője a Magyar Madártani Intézetnek. Részt vett számos hazai, ausztriai, németországi, szlovákiai, svédországi és szlovéniai madártani szimpóziumon. Évtizedekig aktív résztvevője volt városunk zenei életének. 1945-ben megszervezte a város fúvószenekarát. Tíz évig zenét tanított a zeneiskolában. Tagja volt a 2-es számú középiskola egykori szimfonikus zenekarának.
Segédkezett a székelykeresztúri, a görgényszentimrei és a marosvásárhelyi természetrajzi múzeumok rendezésében. Számtalan előadást tartott a diákoknak, egyetemistáknak, cserkészeknek és a felnőtteknek.

Mint ember kiváló erkölcsi jellemvonásokkal rendelkezett: szerény, egyenes jellemű, lelkiismeretes, munkájában pontos, segítőkész, kitűnő családi életet élő, családját szerető apa volt. Nagy megbecsülésben volt része barátai, az ifjúság, munkatársai és ismerősei körében.

Sikerekben gazdag élete 1998. március 24-én ért véget. Azóta csak gondolatainkban van jelen. Emlékét mindig szeretettel őrizzük. Isten nyugtassa!

Munkájával, emberi magatartásával méltán érdemelte ki  post mortem a város díszpolgára megtisztelő címet.

Bíró Donát

Megjelent: Szászrégen és Vidéke 1999 május