Szászrégen.ro hírek és információk a városból
Related Articles
Szászrégenben nemsokára megnyitják a volt megyei tejfeldolgozó vállalat helyén létesült korszerű üzemet, amelyet az erdőlibánfalvi Mirdatod Prod Kft. működtet. Az egykori állami üzemet nem tudták értékesíteni, így a rendszerváltás utáni közel 30 év alatt tönkrement. A cég három évvel ezelőtt vásárolta meg a telephelyet, amelyet 5 millió eurós saját beruházással és 2,5 millió pályázati pénzen újítottak fel.
A napokban olaszországi szakemberek tesztelték a berendezéseket. A tervek szerint naponta 200.000 liter tejet dolgoznak fel, 70%-ban sajtféléket, 20%-ban tejsavóterméket (joghurt, kefir stb.) állítanak elő, 10%-ban tehéntejet palackoznak. Nyáron pedig, kísérleti jelleggel, juh- és kecsketejet is feldolgoznának.
Jelenleg a Mirdatod Prod Kft. tejfeldolgozó üzeme Erdőlibánfalván van, 171 alkalmazottat foglalkoztatnak. 70-75.000 liter tejet dolgoznak fel naponta, amelyet két megyéből, mintegy 1800 gazdától szállítanak be, nagy részük (83%-ban) olyan kisgazda, aki 1-5 szarvasmarhát tart.
Az üzemvezető Nicu Aurel Bumb mérnök az erdőlibánfalvi üzemben elmondta, hosszú út vezetett a lerobbant szászrégeni gyáregység megvásárlásához, korszerűsítéséhez. Az üzleti vállalkozást 1994-ben indították, amikor az erdőlibánfalvi Todoran David és Cornelia otthon egy 50 literes üstben, nagyrészt a közvetlen szomszédoktól összegyűjtött tehéntejből, elkészítette az első sós túrót, amelyet a görgényoroszfalui sós kútból származó lében érleltek. Először a környékbeli településeken, majd a közeli városban értékesítette a túrót, később a bukaresti piacokon is árulta. Az évek során tágult a kör. Egyre több – nagyrészt kisgazdaságokból származó – tejet vásároltak fel, a forgalmazói hálózat bővült, a piacokról eljutottak az élelmiszerboltokig, majd a szupermarketekbe is. Az alapanyag 80%-a még mindig a Görgény völgyéből származik, a legelők és a kaszálók különleges flórájának köszönhetően a készterméknek más lesz az íze. Annak ellenére, hogy 100%-osan biotermékeket állítanak elő, sokáig nem kértek bizonyítványt. Végül 2008-ban az egyik sajtot biotermékként levédték. A cég 2007-ben egymillió eurót nyert egy vidékfejlesztési pályázaton. Ebből sikerült korszerű berendezést vásárolni, és feljavították a feldolgozóüzem munkakörülményeit. A beruházást követően megnőtt a termelés, és többféle terméket készítettek, amelyekkel már hazai és nemzetközi vásárokon, piacokon is megjelentek. Egy ilyen nemzetközi vásáron merült fel annak az ötlete, hogy a sós túrót földrajzi eredetvédelemmel lássák el. Az ötlettől a kivitelezésig közel öt évet tartott a bürokratikus út, egy évet a görögökkel kellett pereskedni a név miatt, ugyanis a román telemea szó igen hasonlít az általuk használt telemisre, és ez megtévesztheti az unióbeli vásárlókat, ugyanakkor igazolták, hogy náluk régebben állítottak elő sós túrót, mint Romániában. Újabb egy év után tisztázták a helyzetet. Az első felvetést azzal cáfolták a libánfalviak, hogy a Görgény völgye legelőinek sajátos flórája és a sós kútvíz összetétele miatt sehol máshol nem lehet olyan túrót előállítani, mint nálunk. Az előállítás történetét sikerült igazolni azzal, hogy Konstancán előkerült egy dokumentum, amely szerint Dacia római fennhatósága alatt sós lébe áztatott fehér túrót szállítottak a birodalom más vidékeire. A hosszas huzavona után végül 2016. március 13-án kapták meg az uniós földrajzi eredetvédelmet.
Ám ebből nem származik előnye a cégnek. Talán az, hogy ismertté vált az egység, és egyre többen fordulnak hozzájuk. De nem annyira a név, inkább a minőség mérvadó. Ha az eredetvédett terméket drágában kínálják, nem veszik az emberek. Ezt már kipróbálták a minősített biosajttal, ami iránt ezt követően nem nőtt meg a kereslet. A hozzájuk hasonló kapacitású üzemek közül sok megbukott, mert az előállítási időt csökkentve, nagyobb mennyiségben állítottak elő tejtermékeket, a minőség rovására, és nem tudták tartani a lépést.
– Ahhoz, hogy a miénk és az ehhez hasonló vállalkozások jól működjenek, az egészséges táplálkozásra kell nevelni az ifjabb nemzedéket, hogy fogyasszák a jó minőségű, adalékanyagok nélküli termékeket. És ami nagyon fontos: nem Romániában előállítottat, hanem hazait vásároljanak. A kettő nem ugyanaz. Mert míg az egyiket akár külföldről hozott alapanyagokból hazai üzemben állítják elő, addig az utóbbit kizárólag hazai nyersanyagból készítik. Ha a tejtermékre gondolok, akkor a fogyasztók mindenekelőtt azt keressék a szupermarketek polcain, amelyhez „a romániai paraszt izzadsága tapad”. Mert ha ilyen termékeket vásárolnak, akkor gyerekeiknek lesz itthon munkahelye, és nem mennek bérmunkásnak, szolgának egy olyan országba, ahonnan majd az olcsó, rossz minőségű terméket importáljuk – mondja Nicu Aurel Bumb üzemvezető, majd viccesen hozzátette: a külföldi tejtermékek jóval olcsóbbak, mint a hazai kisgazdák kézműves termékei, amiben követhetően minden, ami kell, megtalálható, míg az előbbiek (sajtfélék) akkor láttak tejet, amikor üzletbe szállításukkor a tehergépkocsi elhajtott egy tehéncsorda mellett.
Pontosan az akadályozza meg a minőségi hazai termék külföldi forgalmazását, hogy nem tesznek bele tartósítószert, ezért hamar lejár a szavatossági ideje. Termékeik csupán 7%-a jut az EU tagállamain túl, a többit, mintegy 80%-ban, a belpiacon, illetve Bulgáriában, Németországban és Magyarországon értékesítik, köztük a sós túrót, amely sajátos receptjének köszönhetően tartósabb árucikknek minősül. A szászrégeni egységben több olyan terméket gyártanak majd, amelyeket a szupermarketek is forgalmaznak. Közel egymillió eurós beruházással felújítják az erdőlibánfalvi egységet is, ahol a már eddig is előállított és a céget közismertté tett termékeket készítik. Természetesen továbbra is itt készül majd az erdőlibánfalvi sós túró (telemea), hiszen a hagyomány és az uniós védettség erre kötelezi a céget. A tervek szerint a régeni üzemet a decemberi ünnepek előtt szeretnék felavatni.
Vajda György
Népújság
