Már csak a magyargyűlölet tartja egyben Romániát
Most már nemcsak december elsejét, Erdély Romániához csatolását, hanem június 4-ét, a trianoni diktátumot is megünnepeltetnék magyar testvéreinkkel a román megszállók. Nem elég nekik a tálcán kapott ország, minden nap porba akarják alázni a túszul ejtett kétmillió magyart. Ekkora gonoszságnak előbb-utóbb meglesz a böjtje.Fotó: MTI – Veres NándorFotó: MTI – Veres Nándor
2020. május 17. vasárnap, 12:50 perc
Most már nemcsak december elsejét, Erdély Romániához csatolását, hanem június 4-ét, a trianoni diktátumot is megünnepeltetnék magyar testvéreinkkel a román megszállók. Nem elég nekik a tálcán kapott ország, minden nap porba akarják alázni a túszul ejtett kétmillió magyart. Ekkora gonoszságnak előbb-utóbb meglesz a böjtje.
Van olyan nemzet, amely valódi hősökkel teli, hosszú történelmére, csodálatos kultúrájára, a szeretetre építi összetartozását. Úgy hiszem, ilyenek vagyunk például mi, magyarok. Van mire és kire büszkének lennünk, nagyszerű embereket, zseniális tudósokat, művészeket adtunk a világnak, dicső tettek hosszú sorát vittük véghez. Nem kell ahhoz mások fejére állnunk, hogy kiemelkedjünk a népek óceánjából.
Ám van olyan nép, amelyet a gyűlölet tart egyben. Az élteti őt, hogy mást utáljon, tőle mindent elvegyen – újra és újra. Gyűlöletét a sárga irigység táplálja, amiért neki nincs olyan szép országa, dicső történelme, nagy hősei, mint a másiknak. El kell hát venni tőle! Aztán ha már nem nagyon van mit elrabolni, akkor is tovább kell gyűlölni, alázni a kiraboltat. Egyetlen pillanat béke, megnyugvás nem lehet. Ha ugyanis megszűnne a gyűlölet, nem maradna semmi, ami összeköti a gyűlöletre nevelt népet. Eltűnne a kapocs, ami a közös zsákmányt: az innen-onnan összelopkodott országot egyben tartja. Talán már kitalálták: Romániáról beszélek.
Pilhál Tamás