Szászrégen.ro hírek és információk a városból
Related Articles
Most, hogy 90 éve született a pusztakamarási magyar ember, engedtessék meg egy magyar átlagembernek, hogy néhány írott szót ejtsen az egyénről: úgy is, mint emberről és úgy is, mint szakemberről (íróról).
A kettő nem ugyanaz, pedig ugyan azon az emberből valók! Szegény paraszti családból ugrott egyből az intelligenciába a két világháború közötti időből, amikor is egy régi uralkodó rendszer ment, s egy újabb jött.
Ebben az időben szellemi értékeket végeztek ki, s pótolták új „értékekkel” a szovjet rulettes internacionalista illetékesek. A tanulni és a tudni vágyó, de a történelmet kevésbé ismerő buzgó fiatalember, 1956 őszén, megfogalmazta és megírta az erdélyi magyar írók nevében, a marosvásárhelyi Igaz Szó szerkesztőségében, a „Veletek vagyunk magyar kommunisták…” című szégyenteljes kommunista röpiratot.
Rendszerhálából gyökereket vert az akkori mély kommunista elitbe, a politikai miheztartása miatt. A rendszer főszerkesztőséggel, nagy nemzetgyűlési képviselőséggel, autóval, nyaralóval, puskával, piával, fehérnépekkel és egyéb kiváltságokkal honorálta az 1956-os rendkívüli „ügyességét”.
Ez időszakban csak selejtes írásokkal terhelte a magyar irodalmat, miközben élvezte a rendszer kényét-kedvét. Aztán amikor az 1970-es években rájött saját addigi kicsiségére, közhaszontalanságára, a rendszer álságosságára és gazemberségeire, megírta remek dráma trilógiáját: Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel.
Itt is volt egy kis bibi. Trilógiájának aktuális tartalmát csak a múltba merte ágyazni, pedig a Ceusescu-rendszer kritikái voltak. Nem kellett volna a múltba menekítenie a jelent, ha már megbátorodott, s mert is írni róla.
Sütő gyatra volt, mint ember, de remek író, legalább is 1970 után. Az írónak szobrot a színháztéren, az embernek nem.
Mikor fogjuk már erdélyi „nagyjainkat” korrektül értékelni, megítélni. Megírni róluk a rosszat is és a jót is egyaránt?
dr. Tóducz Endre, pszicháter főorvos
