Tisztában vagyok vele, hogy tele a padlás a marosvásárhelyi jégkorongozók és a be nem fejezett korcsolyapálya helyzetével – de mindenki ott fogja, ahol fáj. Így hát utoljára a szezonban, megfogom én is ezt az odvas fogat és néhány szóban, röviden ecsetelem, hogy mit jelent nap mint nap Hamupipőkének lenni, miközben a Tündér Keresztanya ott dorbézol a szomszédban.
A gyermekek hokiznak.
A hoki nem egy sport, hanem életforma.
Tele a ház védőkkel, korcsolyákkal, botokkal, sisakokkal, korongokkal, oklevelekkel és érmekkel, kupákkal és két gyermekkel, akikből a nap 24 órájában a hoki folyik.
Nem rossz befektetés.
Garantáltan megvédi őket a világ olyan beteges kihívásai ellen, amelyre csak a túlzásban vitt dolgok képesek. Mint a sport, vallás, hobbik. Más nem. Mert más nem köt le a nap 24 órájában. Időd marad kamaszként a destruktív, káros, semmilyen formában nem építő jellegű tevékenységekre, baráti körökre, elfoglaltságokra.
Határtalanul büszke vagyok a gyermekeimre, akik a tanulás és kötelező tanórák mellett minden szabadidejüket a jégkorongozásnak szentelik. Egy olyan városban, ahol noha a történelmi gyökerek a jégkorongot illetően 1877-ig datálódnak, ma még is haldoklik, vagy alig lélegzik a jégkorong. Igen, van ezer más sportág. Valóban, hallottam én magam is, hogy nem vagyunk Székelyföld – ahol a hokisok csak úgy teremnek minden kapu tövében. De hiszen amíg nem lettek fedett medencék úszóink sem voltak. Csak néhány. Akik küzdöttek annak érdekében, hogy eljussanak valameddig. Csak keveseknek adatott meg a középmezőnyön túl vágtatni a sikerek nyomába.
Ez van ma a vásárhelyi jégkoronggal. Ugyanis nem vagyunk teknősök, medvék vagy mormoták. Akik a szezon lejártával lefekszünk, alszunk, pihenjünk addig, amíg ismételten be nem köszönt a tél. Szeretnénk – sőt, mi több akarunk télen, nyáron játszani. És cserébe adjuk az életünket, a családunk nyugalmát, időnket, pénzünket, fáradtságunkat – mert tudjuk, hogy megéri.
De hiszen nálunk a tél sem tél.
Míg az én gyermekkoromban a tél komoly hideget, befagyott Maros jegét jelentett, egy be nem fedett, de működő jégpályát – ma már aligha jelent ennyit. Néhány hét szabad jeget a Maroson, és alig két és fél, három hónap fedetlen jégfelületet egy olyan komoly és komplex pálya szomszédságában, amit évek óta csak a csalódást hordozza magában.
És amikor eljutunk a sötétben, porban, betonon edző gyermekeinkkel egy-egy országos megmérettetésre – egész pontosan, mérhetően a szemeink elé tárul az a különbség, amit a jég megléte és a jég hiánya jelent a felkészülés során. Mert bennünk az akarat nagyobb. Más szinten alul marad. Mindenünk van, csak a jegünk hiányzik.
Ma, március elsején minden nő ajkán mosoly fénye hullámzott. A nap sütött, a kabátkák vékonyabbak lettek, a bátrabbak többet mutattak magukból – míg a mi szívünkben tombolt a csalódás vihara. Ugyanis ma ismételten jég nélkül maradtunk. Tehetséges, sokat ígérő gyerekekkel, botokkal, megfelelő felszereléssel, edzőkkel, akarattal, de jég nélkül.
És mit jelent a jégkorongozó számára a jég?
Mint halnak a víz, mint embernek az oxigén, mint növénynek a napfény és víz. Mert nem csak kenyérrel él az ember…
És mert van aki örül a tavasznak – és ismét van aki gyászolja. Mert beköszönte egyet jelent a halállal, elmúlással, csalódással, egy újabb álom derékba törésével.
Vásárhely. Ébresztő. Ha egészséges, sikeres, városunk hírnevét öregítő, egész világra eljuttató gyerekeket, fiatalokat, felnőtteket akarunk – ahhoz tennünk is kell. Mert én garantálom, hogy az a gyermek, aki csapatban, sportolva nő fel – ezerszer többet fog letenni az asztalra akármilyen szakmunkás vagy vezető pozícióban lévő szakemberként, mint azon embertársai, akik gyermekkorukat tunyulva, lazsálva, lustálkodva, zabálva és henyélve töltötték el.
Mert míg más gyermek céltalanul hányódik, az enyém már be tudja osztani idejét, ismeri a lemondást egy komoly célegyüttes érdekében, pontosan tudja a sikerre vezető út minden rögét és akadályát, ahogyan azt is, hogy az életben mindennek ára van. De amit a legjobban tud és egész életére hatással lesz, az-az, hogy mindenki egyért és egy mindenkiért. Ő lesz aki, felemel, segít rajtad, megmutatja az utat neked – mert igazi harcos. Derékba tört álmai harcosa.
Csata Éva
megmondomatuttit.blogspot.ro