Szászrégen.ro hírek és információk a városból
Related Articles
Alsóidecs, e Szászrégentől alig 5 km-re, északkeletre fekvő kis falu, főleg a sósfürdőjéről nevezetes. Talán sokan vannak, akik nem tudják, hogy Régen környékének egyik legrégibb vára e falu határában állt.
A Maros mentén felfele menet Régent és a Görgény völgyét elhagyva, a Maros jobboldalán, az első kiugró hegycsúcson állt egykor Idecs vára.
A kúp alakú hegy 544 méter magasan levő csúcsáról jó rálátás nyílik az egész környékre. Kényelmesen uralhatták ebből a várból a vidéket, a Maros völgyén felfele, Déda fele remek kilátás nyílik, de lefele is, Szászrégen és Marosvásárhely irányában, valamint a Görgény völgyének alsó szakaszára.
Idecs vára – a Spitzburg, ahogy a helyiek nevezték valamikor – valószínűleg az Árpád-korban épült. Helye és látható maradványai alapján nagyon emlékeztet a korai Árpád-korban létezett földvárakra. Ha a többi, hasonló várról kevés adat maradt fenn, erről – ha ez lehetséges – még kevesebbet tudhatunk. Szinte semmilyen írásos adat nem került a Spitzburgról a kezembe, csupán néhány szász monda, melyet a környékbeli szászok leszármazottai jegyeztek le.
Ezt a várat állítólag Tomaj nembéli Dénes nádor utódai, a Losoncziak ősei építették, majd az 1321 előtti harcok során leégett és többé nem épült fel. Később Alsóidecs szász lakossága nevezte el a várhegy alakja alapján Spitzburgnak (spitz=hegyes).
A vártól keskeny gerinc vezet kelet felé, a kettős csúccsal ellátott magasabb hegyig, melyet formája alapján Nyeregtetőnek (756 m) neveznek. Állítólag valamikor ezen is vár állt, habár ott várnak ma már nyoma sem látszik. Mégis vár létezésére utal a mondák mellett a hegy német neve, a Sattelburg, ami Nyeregvárat jelent. A Sattelburg szoros összefüggésben állhatott egykor a Spitzburg várával. Legvalószínűbb, hogy a Spitzburg, kis mérete miatt nem volt alkalmas nagyobb létszámú tömeg befogadására, így ott kisebb örs tanyázhatott. A Sattelburgba, azaz a Nyeregtető várába inkább menekülhetett veszély esetén a környező lakosság, és itt, az erdő mélyén elrejtőzhetett.
Borús, őszi időben indultunk el e vidék bejárására. Reggel, a vonatról leszállva az Oroszidecs (Deleni) felé vezető úton indultunk el. A házakat elhagyva nekivágtunk a jobboldali mezőnek, majd a völgyön végigfolyó Bumgarten-patakán (a helyiek nevezik így, egyébként helyesen németül Baumgarten-, azaz Gyümölcsös-pataka lenne) egy juhok által használt gázlón átkelve, folytattuk utunkat a gyümölcsfákkal tarkított, meredek domboldalon.
Már a vonatból feltűnt a Spitzburg tövises bozóttal körülvett erdős kúpja, így elvéteni nem is lehetett volna. Északnyugatról igyekeztünk feljutni, majd közelébe érve a bozót között átjárót kerestünk. Mivel sehol ösvényt nem találtunk, az erdőn felfele nekivágtunk a merdeknek. Szinte négykézláb másztunk fel a rövid, de rendkívül hirtelen emelkedőn.
A csúcs közelébe érve egy töltést fedeztünk fel, ami a hegy csúcsát körbefutja.
Ez a várfal maradványa, melynek egyes részerin még felfedezhető a kőalap az avarral fedett talaj alatt. Még pár métert kellett másznunk a csúcsig, ahol egy nagyjából háromszög alaprajzú várat láthattunk, melynek egyik szöglete délre, másik kettő pedig északnyugatra és északkeletre néz. Területén több, kisebb gödör van,
a déli szögletében egy nagyobb, szinte szabályos kör alakú mélyedés látható. Egy vártorony kőből kirakott alapja található a vár északkeleti szögletében,ezenkívül ugyancsak ezen a részen egyéb falmaradványok is felfedezhetőek. A vár egyetlen könnyebben megközelíthető pontja ez a keleti rész, mivel itt a Nyeregtető felé, vezet tovább a gerinc, így ezt kellett jobban védeni. A hegy többi oldala rendkívül meredek. A csúcson levő kevés hely miatt a várfal valamivel lennebb helyezkedett el, mindvégig követve a vár háromszögű belterét.
A lombtalan faágak közül jó kilátásunk nyílt innen az Maros völgyére,fel, Déda fele, de jól látszott Szászrégen vidéke is, valamint a Maroson túli tájak. Közvetlen alattunk látszott Alsóidecs és a falutól keletre húzódó – tőlünk északra levő – völgy, amelyet a Nyeregtető zár jellegzetes nyereg alakú kettős csúcsával.
A várból keleti irányba indultunk tovább, a gerincen. Itt előbb erdővel borított, keskeny élen haladtunk, melyen szűk ösvény vezetett. Ez egy idő után tüskés bozóttal övezett vaddisznócsapásban folytatódott. Egy bizonyos ponton a gerinc valamennyire kiszélesedett, de továbbra is keleti irányt kellett tartsunk. Nemsokára egy szekérút keresztezte ösvényünket, amely Alsóidecsről Görgénysóaknára vezetett át. Innen, ösvényünk könnyen követhető volt, végig a gerincen, melyről balra letérve sűrű, tövises bozót várt, jobboldalt viszont hangulatos füves mezők terültek el a keskeny erdősáv alatt. Ezekről a mezőkről jól beláthattuk a Görgény-völgy alsó szakaszát, Szászrégent, s az ezeken túl levő dombokat. Útközben többször nyílt kilátásunk az előttünk magasló Nyeregtetőre is.
Egy idő után ösvényünk nagyobb erdőben folytatódott, ahol több hasonló ösvény keresztezte utunkat, a terep egyre meredekebb lett, de mindvégig keleti irány tartva kiértünk a Nyeregtető déli csúcsa alatti tisztásra.
Itt megpihenve a kilátásban gyönyörködtünk. A felhős égbolt tisztult kissé, de nem annyira, hogy napsütésnek örvendhettünk volna. Mégis december elsejéhez képest meglehetősen meleg volt. Tőlünk nyugatra látszott a Spitzburg erdős kúpja, s az onnan idáig vezető gerinc. Távolabb a Maros völgyét láthattuk Idecs környékétől lefele. ól látszott Szászrégen, s a Maros menti falvak, csupán Marosvásárhely volt ködbe burkolózva. Tőlünk délre, alattunk húzódott a Görgény völgye, melyet beláttunk egészen Görgényszentimréig. Végignézhettünk fentről a Mocsárerdőn,valamint azon túl a Görgény és Nyárád közötti dombhátakon. A távolban a Fogarasi-havasok hófödte csúcsai fehérlettek.Innen felmentünk a Nyeregtető déli csúcsára, melyen egy egykori fémoszlop rozsdás maradványait találtuk. Tovább északi irányban folytattuk utunkat, majd egy enyhe nyereg után feljutottunk a Nyeregtető északi csúcsára is. Utunk ezen részén erdőben haladtunk, így kilátásunk nem nagyon volt, hacsak az ágak közül kéken magasló, távolabbi gerinceket nem számítjuk, amelyek mintha érzékeltették volna, hogy csupán a Görgényi-havasok előhegyein vagyunk, és tőlünk keletre emelkednek az igazi hegyhátak.
Az északi csúcsról ereszkednünk kellett, majd a merdek ereszkedő után, egy nyeregbe értünk, melyen az erdőt szekérút szelte át kelet-nyugat irányban. Ez az út, amin mi nyugat felé haladtunk tovább, végigvezetett a Nyeregtető alatt. Mindvégig erdőben sétálva visszaértünk a Nyeregtető tisztása alatti gerincösvényre. A csúcs alatti szakaszon egy kis kiépítetlen forrást is találtunk az ösvényen, melynek vize az avarban szivárgott lefele, nyugati irányba.A már ismert gerincutat követtük visszafele, a délen alattunk elnyúló Görgény völgyén gyönyőrködve, majd a Görgénysóakna és Alsóidecs közti szekérutat elérve azon folytattuk tovább utunkat Idecs irányába. Így a tüskés bozótost kikerültük, de a hegyes vártetőt is, viszont egy csodálatos völgy déli oldalán haladunk nyugat fele.Hátrapillantva a Nyeregtető zárta a kilátást, délnyugaton a Spitzburg hegyes csúcsa, északra pedig a Nyeregtető folytatásaként hullámos gerinc húzódott. A vártól északra végighaladva nem ereszkedtünk le a patakhoz, hanem ennek a bal partján elterülő mezőkön átvágva leértünk a falunak a patakon átvezető utcájára, majd a sáros talajúton a vonatállomásra.Röviden a várakra vonatkozó, szászok által feljegyzett legendákról:
A XIII. században betelepülő szász lakosság mondáiban a várak (Spitzburg és Sattelburg) számukra idegen lakóit óriásoknak nevezi. Hozzájuk képest az egyszerű emberek törpéknek tűntek. A várlakó óriásoktól a falu lakossága félt, de tisztelték őket. Az óriások védelmet biztosítottak a falvak lakói számára. Mégis meglepődve vették tudomásul egy idő után, hogy a várak óriásai kihaltak.
Egyik monda szerint egy arra legeltető pásztor előtt megnyílt a hegy, és elébe tárult a Spitzburg mélyén rejtőző, mérhetetlen kincs. Annélkül, hogy valamit magához ragadott volna, távozott – szerencséjére – még mielőtt a hegy visszazáródott volna. A faluban mesélt a Spitzburg rengeteg kincséről, amit azóta sem láthatott senki. (A várudvaron levő néhány gödör valószínűleg kincskeresők munkájának utólagos gyümölcse.)
Szintén a mondákból tudhatjuk, hogy a tatárjárások idején a Sattelburg és Spitzburg jó menedéket nyújtott a helyi lakosság számára. Annak ellenére, hogy a Nyeregtetőn ma nem látható várrom, a legendák két egymással szoros kapcsolatban levő várról regélnek.
Andris
http://egyszeruek.blogspot.hu/2009_12_01_archive.html
