Szászrégen.ro hírek és információk a városból
Related Articles
Harci kutyával haraptatják meg az egyháztanácsost az utcán, lökdösik az újságírót. Nem lehet már úgy lopni, fogy a pénz, fogy a türelem.
Múlt héten jelezték szentegyházi olvasóink, hogy gond van, a papot is megfenyegették a fatolvajok. Egy olvasónk így foglalta össze a történetet:
„A plébános megfenyegetése december 28-án este 7 óra körül történt, ekkor értesítette a pap Dezsőt, és megkérte, hogy szedje össze az embereket, vigyük el a fát, mert nem szeretne maga körül problémákat. A telefonhívás előtt végig ott állt a papilaknál az az autó, amelyik a legutóbb lopáson fogott ember tulajdona. Ezt Tamás János végignézte, a telefonhívás előtt pár perccel jött ki a papilaktól. A plébános sem tagadta, hogy ő volt a fenyegető, de nem merte néven nevezni, azt mondta: «Én mindenkinek vagyok a lelkipásztora, ha jó, ha rossz, és nem akarok semmiféle ügyben sem tanú, sem semmi lenni, én pap vagyok». Dezső szólt nekünk, összeszedtünk kb. 40 embert és három traktort, hogy hozzuk el a fát. Az elszállításban segített a rendőrség, és a helyet, ahova letehettük, a polgármester biztosította. Az ügy nagy közfelháborodást keltett, ugyanis most a sértett emberek, a tolvajok összefogtak, és próbálnak nyomást gyakorolni minden gyenge láncszemre. Azt mondták a papnak, hogy levelet írnak a püspökségnek, hogy az erdőügybe avatkozott, és hogy a tolvajok fáját raktározza, és hogy támogatja a falopást, meg ehhez hasonlókat. Mi rendőri kísérettel, egy nagy konvoj autóval lekísértük a fát az új helyére, a felháborodott tömeg fel akart menni a fenyegetőhöz, hogy csináljanak egy hatalmas cirkuszt, bármit, ami szóba jöhet, hogy ez ne maradjon annyiban. Aztán abba maradtunk, hogy jobban járunk, ha lesz egy média hangja, mint hogy tragédia legyen a vége. Nagyon ki kezdett éleződni az ellentét, a kocsmákban is izzik a hangulat egyre jobban.”
Az ügyben kevésbé jártas olvasóinknak eláruljuk, arról van szó, hogy az elmúlt időszakban a rendőrség által a fatolvajoktól lefoglalt „kusztodiás” fát, szekerestől-utánfutóstól egy egyházi ingatlan udvarán tárolták, mert a rendőrség nem rendelkezik ekkora tároló kapacitással.
A fenyegetés után a plébános kérésére a lefoglalt szekereket és utánfutókat másnap átszállították az önkormányzat telkére. Az átszállításnál nem tudtunk jelen lenni, de a helybéliek készítettek egy kis videót róla.
Az ügyről megkérdeztem Konrád Dezsőt, akit a plébános megkért a fa elszállítására. Megerősíti a fenti információkat.
Állítása szerint Lőrincz Imre volt fenyegetni, nem egyedül, de nem lehet tudni, hogy kivel, mert a pap bácsi nem akarja elmondani. „Nagyon meg volt ijedve a pap bácsi, nagyon kivolt. Megkértem a polgármestert és a rendőrfőnököt, s leszállítottuk másnap a fát, hogy őt ne zaklassák. Látom, hogy ezek nem ismernek határt, még őt is megfenyegetik.”
Portik-Bakai Sándor plébános nem örül túlságosan telefonhívásomnak. Nem szeretné, ha ez az ügy publikussá válna, de miután mondom neki, hogy így is, úgy is írni fogok róla, még akkor is, ha nem akar nyilatkozni, csak megnyílik. „Egy illető jött és figyelmeztetett, hogy állítólag készülnek valami levelet írni olyan formában, hogy én összejátszom a fatolvajokkal, és helyet adtam a lopott fának az udvaromon. Ennek reális alapja abszolút nincsen. Én ébren sem voltam, mikor a fát behozták éjszaka az udvarra, a kántort kérdezték meg. Nem szeretném, hogy a püspökséget is belekavarják ebbe a piszkos ügybe.”
Hosszasan beszélgetünk, a plébános úr megerősíti az eddigi információkat.
Megtudom, a plébános többször is eljárt erdővel kapcsolatos gyűlésekbe, szorgalmazta az összefogást és a hivatalos ügyek rendezését. Az egyháznak 70 hektár erdőt és 20 hektár kaszálót kellene visszakapnia, de határidők vannak, és félő, hogy ha idejében nem lépnek, ez a terület az állam tulajdonába vándorol át.
Körülbelül eddig tartott volna az az anyag, amit kedden kellett volna összeállítanom és leközölnöm az ügyben. Csakhogy kedden elindultunk Homoródalmásra Edittel, hogy készítsünk egy anyagot a gyilkosságról.
Pontosan Szentegyházán, a lövétei eltérőnél voltunk, mikor cseng a telefon, jelzik, hogy a plébánost a Turista utcában kikezdték a fatolvajok házszentelés közben. Kiszaladunk gyorsan a helyszínre, ahol kiderül, nem a papot bántották, hanem Lőrincz Lászlót, az erdőtulajdonosok egyik vezetőjét, aki egyháztanácsosi minőségében ment a házszentelő csapattal. Azt mondja, az utcán támadta meg az egyik ismert fakitermelő, harci kutyáját ráuszította, majd egy speciális lánc segítségével az arcához emelte, az állat az egyháztanácsos állát harapta meg.
Indulnánk tovább Almásra, de néhány ember áll az út szélén és integetnek, mintha azt szeretnék, hogy álljunk meg. Megállunk, kiszállunk. Odamegyek az illetőkhöz, s kérdem: szerettek volna valamit?
A hozzám legközelebb álló, akiről később megtudjuk, hogy Tankó Károlynak hívják, és fontos szereplője a Turista utcai faüzletnek, köszönésképp azt kívánja, hogy a Jóisten verjen meg két kézzel, majd megfenyeget, hogy lerúgja a fényképezőgépem. A mellette lévő ember nyilatkozni szeretne, elmondja véleményét az ügyről.
Közben egyre többen gyűlnek össze, két-három érintett család női tagjai kivonulnak az utcára és mint valami szarkák, érvek és tények nélkül elkezdenek támadni.
Közben ismét megjelenik a képben az egyháztanácsos, összeszólalkozik a tömeggel, majd odébb áll.
A tömeg egyre csak nő, és egyre nagyobb a hangja. Olyan kezd lenni a hangulat, mint egy cigánynegyedben, eddig csak ott tapasztaltam hasonló hangulatot. Egy adott pillanatban egy alak hátulról rám támad, úgy megszorítja a fényképezőgépem, hogy az roppan belé, a felvétel is megszakad egy ideig, csak annyi hallatszik, hogy „összetör…”, majd arra ébredek, hogy egy ember, akiről utólag kiderül, hogy RMDSZ-es tanácsos, Márton Attila, taszít métereken keresztül, ilyen szép mondatok kíséretében, hogy „Eltakarodsz!”. Ilyen szépeket még RMDSZ-es soha nem mondott nekem.
Testvére néhány másodperc múlva a nyakamnak szökik, meg is szorítja, szerencsére nem túl erősen. A tanácsos urat aztán a harc hevében elhúzza a lánya, mert kiderül, hogy Edit kihívta a rendőrséget. Végül az ügy lecsendesedik, előtte azonban kitalálják, hogy ha jön a rendőrség, akkor provokálás áldozatainak állítják be magukat, és hogy mi provokálni jöttünk, nem is integetett nekünk senki, mielőtt megálltunk.
Kár, hogy a nyilatkozni akaró bácsi bevallja, hogy integetett. Sok érdekes dolog elhangzik még, de nem írok le mindent, érdemesebb megnézni a következő filmecskét.
Elsietünk Almásra, mert vár a téma. Már a polgármester irodájában beszélgetünk, mikor cseng a telefon, ismeretlen szám hív. Mikor kijövünk, visszahívom, hát Tankó Karcsi az, és azért hívott, hogy menjünk ki ismét hozzájuk, mert összegyűlt egy adag ember, s el akarják mondani az igazságot.
Mondom neki, hogy az igazság az, hogy a gépem kerreg, s ez bőven elég nekem mára igazságból. De írjam be magamnak ezt a számot, hogy majd, ha hív, akkor azonnal menjek ki, mint ahogy a másikoknak is mindig kimegyek. Mondom neki, hogy semmi kötelességem bárkinek a hívására pattanni, menni pedig inkább a rendőrségre fogok, feljelentést tenni.
Úgy érzem, eleget tettem annak az újságírói kötelességemnek, hogy a másik fél véleményét is kikérjem. Ha valamit akartak mondani az igazságról, igazán elmondhatták volna, míg ott voltunk, a cigánykodás helyett.
Még mindig Almáson vagyunk, mikor hív a másik fél, az erdőtulajdonosok, akik a lefoglalt fát fogják hamarosan elszállítani a polgármesteri hivatal területéről egy védettebb, könnyebben őrizhető telekre. Sajnos, nem tudom otthagyni az almási riportot, amit utólag nagyon megbánok, mert a szállítóktól és a rendőrfőnöktől megtudom, hogy átszállítás közben Tankó Karcsi elállja az utat a konvoj előtt, és semmiképp nem akar félreállni. Akkor áll csak félre, mikor a rendőrség határozottan kijelenti, hogy kihívják a maszkosokat, ha nem szabadítja fel az utat.
A szekerek jelenleg egy őrzött helyen vannak. Kedves Endre szentegyházi rendőrparancsnok szerint azért kellett a lefoglalt fát elszállítani a polgármesteri hivatal területéről, mert nem volt védett helyen, és az almási üggyel egyébként is túlterhelt rendőröknek folyamatosan kellett őrizniük azt, nehogy éjjel valamelyik „capinár” hazavigye a szekerét, amint arra már volt példa. A rendőrparancsnok úgy érzi, a Turista utcai feszültség fő oka az, hogy az utóbbi időben, amióta lesik egymást a felek, nem igazán tudják lopni a fát.
Összerakva a képet, úgy tűnik, hogy a Turista utcában fa nélkül nincs pénz, pénz nélkül nincs lelki béke. Ha egyre csak nő a feszültség, valahol robbanni fog. Remélhetőleg a falopásból élő emberek hamar rájönnek, hogy az az élet, ami eddig volt, véget ért, változik a kor, s kell változni a korral együtt. A falubéliek remélik, még azelőtt sikerül becsületesebb szakmára váltaniuk, mielőtt emberáldozatot követel a konfliktus. Mert a pap megfenyegetésénél durvább már csak ez lehet.
Egyed Ufó Zoltán – uh.ro
