Rima Darius, szír lány beszéde Belgrádban
Kedves Barátaim!
Itt állok Önök előtt mint egy büszke szír polgár, hogy országom jelenlegi helyzetéről beszéljek. Ez Szerbiának is fontos. Mi annak idején szeretett és megbecsült nép voltunk.
E háború előtt nálunk a legfontosabb téma Palesztina volt…
Mi meg akartuk oldani a problémáinkat (bürokrácia és korrupció bizonyos szinteken), melyek eltörpülnek a mostaniakhoz képest . Nem ismertük az igazságtalanságot, terrorizmust vagy bűnözést. A jelenlegi háború előtt 10 évig keményen dolgoztunk, és jelentős eredményeket értünk el. A legfontosabb dolog, hogy ezen háború előtt nem voltak szíriai menekültek.
Nagyon erős volt a nemzeti öntudatunk. Azok, akiket most Belgrád utcáin látnak, és Németország vagy Hollandia felé tartanak, nem igazi szírek. Ne értsenek félre, szeretem hazám fiait. Márpedig a hazám fiai azok, akik Szíriáért, hazánkért harcolnak.
Igen, ezek a menekültek szenvedtek, de hát ki nem szenvedett ebben a háborúban?
Vajon miért marad a többi szíriai, és áll ellen? Ha azok igazi menekültek, akkor az első biztonságos helyet választanák, amit el tudnak érni, és nem hadakoznának a magyar rendőrséggel, mert el akarnak jutni Németországba. Hadd kérdezzem meg Önöktől: ha a Nyugat nem akarja ezeket a menekülteket, és nem akarja, hogy a tengerbe vesszenek, miért nem állítja le a szíriai népet sújtó szankciókat? Ez Szíriának eddig 143 milliárd dollárjába került.
Márpedig ha a Nyugat ezt nem tekinti feladatának, akkor miért nem segít a szíreken azzal, hogy a szír hadsereget támogatja, hogy felszámolja a terroristákat, és Szíria újra biztonságos országgá váljon? Miért nem segít újraépíteni a lerombolt házakat − abból a pénzből, amit a menekültekre költenek? Elvették azokat az embereket, akik újjá tudnák építeni az országot. Meg akarják törni Szíriát és a szír embereket. El akarják lopni a szír orvosokat és a legjobb diákokat. Ez az értelmiség emigrálása vagy elszívása. Másfelől: a multinacionális cégek olcsó munkaerőt akarnak, hogy tovább csökkenthessék a béreket.
Eddig 100 000 katonát vesztettünk el a szélsőségesek elleni harcban. Nem hallom, hogy a Nyugat emiatt könnyeket hullatna. Azok, akik lelküket adják, hogy megvédjék a nemzetüket, és otthon hagyják büszke családjukat, megérdemelnék a segítséget. Azokat siratják, akik menekülés közben haltak meg, és elhagyták az országukat. Sok közülük dzsihádista, és még többjüknek több ezer eurót fizettek, hogy elmeneküljenek.
Hadd mondjam el, hogy az az összeg, amit egy 5 fős család arra költ, hogy Európába jusson, elegendő arra, hogy házat vegyen Szíria biztonságos térségében, munkát vállaljon és jól éljen. Ők nem menekültek, hanem megélhetési bevándorlók. Öt év háború után haditengerészetünk még mindig igyekszik a nemzetközi elvárásoknak megfelelni. Partjaink jól védettek, és egyetlen egy bevándorló sem hajózhat ki innen.
Egy másik irányzat pedig: a keresztények kivitele Szíriából, az egyik első keresztény országból… Ami itt most nálunk, Szíriában történik, az hasonló ahhoz, ami Önöknél volt, Szerbiában. Célpontjuk a mi identitásunk, egységünk és önállóságunk.
Szeretném kiemelni, hogy a szír nemzet és a szerb nemzet mindig is barátok voltak. Nagy és elismert ortodox közösségünk van. Szíria nem ismerte el Koszovó függetlenségét, és sok a közös ellenségünk. Tudniuk kell, hogy amikor a politikusok ellen harcolnak, akik új világrendet akarnak, amerikai érdekeket és tömeges bevándorlást, nagyon sok ember életét és jövőjét mentik meg. Többrendbeli kapcsolat is van közöttünk. Azok az albán terroristák, akik Koszovóban harcoltak, azok ma Szíriában gyilkolják a civil lakosságot. Ezt pedig ugyanazok az amerikai korrupt politikusok, uniós szövetségeseik és szerb követőik teszik lehetővé. Figyeljék csak meg, hogy a bevándorlók hulláma visszatér majd Szerbiába.
Drága Barátaim!
Csak azt kérem ma Önöktől: álljanak mellénk, egy olyan nép mellé, mely Önöket is védelmezi, amikor önmagát védi. Álljanak a hadseregünk mellé, a jó ügyért. Mert ha elveszítjük ezt a háborút, a dzsihádisták nem állnak meg Szíriánál. Együtt: kitartunk a győzelemig.