Kiegészítés Szászrégen városrendezési terveihez
A Népújság június 9-i számában levő szászrégeni oldalon Maria Precup polgármester beszámolt a városrendezési tervekről, megvalósításokról. Igazán a megvalósításokra voltam kíváncsi, de ez elmaradt. Pedig Szászrégen lakói igencsak szeretnének valami konkrétat látni az ígéretekből.
Vegyük sorba:
A három utca rehabilitálási munkálatai (Görgényszentimrei, Állomás és Dedrádi) egy, a közmunkaügyi minisztériumhoz 2011-ben benyújtott pályázat része. Annak idején, több bukaresti úttal és az akkori miniszterrel, Elena Udreával történő egyeztetés eredményeként kaphatta meg (már 2011-ben) a város az állami támogatást. A kormánypárt képviselőjeként a polgármester asszony nem igazán járt utána annak, hogy ezt korábban kivitelezzék, hiszen már rég el lehetett volna végezni a munkát.
A turisztikai információs központ létesítésének a terve már 2009-ben a szaktárcához került. A pályázatunkat a marosvásárhelyiekével együtt adtuk le. Ott már működik az iroda, nálunk még nem.
Az Eugen Nicoară Művelődési Otthon főjavítási munkálatainak a finanszírozását 2010-ben személyesen Kelemen Hunor akkori miniszterrel tárgyaltam meg. 2012-ben elkészült a megvalósíthatósági előtanulmány, amelynek folytatását, kivitelezését a polgármesteri székkel együtt átadtam Precup Mariának, aki ahelyett, hogy tovább folytatta volna a kivitelezés finanszírozását, átalakíttatta a tervet, hogy kevesebb pénzt kérjen a szaktárcától (mintha a minisztériumnál számított volna az a 40.000 lejes különbség). Így nem került be a tervbe egy korszerű mellékhelyiség megépítése, a székek kicserélése és nem készült el egy korszerű szellőztetőberendezés sem.
A Ioan Bojor Mezőgazdasági Szaklíceum manzárdosításának kormánytámogatását az intézmény igazgatója „taposta ki”. A polgármesteri hivatal a projekt társfinanszírozójaként szerepel, biztosítva a költségek egy részét, mintegy 83.000 lejt, amit az iskola a saját bevételéből utal át az önkormányzatnak.
A város ingatlanjainak felmérésével és a városfejlesztési stratégia elkészítésével kapcsolatosan is enyhén szólva csúsztatott a polgármester asszony. Polgármesterként már 2010-ben hozzákezdtem a városfejlesztési stratégia kidolgozásához. 2012-ben a tervet befejezte a kivitelező. Elmaradt ennek ismertetése és jóváhagyása a helyi tanácsban. Aztán jöttek a választások, a polgármesterváltás. Az általam készített stratégia a 2012-2020-as időszakra szólt. A jelenlegi városvezetés által rendelt 2015-2019-es időszakot teljesen lefedi. Ezért ez fölösleges pénzkidobás. Igaz, tudomásom szerint az új stratégia elkészítője a Iaşi megyei PSD ifjúsági szervezetének elnöke, aki valószínű, hogy „pártvonalon” kapta a megbízatást.
A kerekerdei park a város legszebb szabadidőközpontja lett volna, ha a jelenlegi városvezetés folytatja a korábban elkezdett munkát. Ehhez nem kellett volna más, mint tovább kérni a megkezdett finanszírozást, ami a polgármester asszony egy-két bukaresti útjába „került volna”. Ezzel szemben Maria Precup az elkezdett munkát abbahagyta, átalakíttatta a tervet, hogy ő dicsekedjen vele. Tulajdonképpen felére csökkentette a szóban forgó területet, hogy csak az egyik részébe építsék meg az én mandátumom idején elkezdett szabadidőparkot. Persze, ezért Bukarestből dicséretet is kapott, mivel kevés pénzt kér, „megold mindent saját forrásokból”. Aztán nő a gaz, és félretájékoztatja a szászrégenieket. Inkább folytatnia kellett volna azt, ami már elkezdődött!
A Görgenyszentimrei és a Radnótfájai utcák kereszteződésénél megépítendő körforgalmat már 2010-ben jóváhagyta a helyi tanács. Már akkor elkezdtük a tárgyalásokat az útkereszteződésben levő ház tulajdonosával. Az ingatlant felértékelték és a kártalanítást is beterveztük. Aztán a helyi hatalomváltással minden leállt és három évet kellett várni az újabb lépésig, ami az újabb kampány árnyékában talán majd megvalósul.
Gondolom, most már világos, hogy a jelenlegi városvezetésnek, a polgármester asszonynak hány megvalósítása, saját terve van, hány terv finanszírozását sikerült elérnie az eltelt három esztendőben. Hogy mennyit fog elkezdeni és befejezni a hátralevő időszakban, az majd elválik. Remélem, ezzel a pontosítással nem csorbítottam szeretett és egyesek által nagyra becsült elöljárónk hitelét, de szükségesnek tartottam kiegészíteni az általa elmondottakat, hogy teljesebb képük legyen a szászrégenieknek, miként állunk a városfejlesztéssel, a közmunkálatokkal, egyéb tervekkel, elképzelésekkel. Mint volt polgármester, tudom, hogy mennyi időbe telik, ameddig elkészül egy terv, és finanszírozást is nyerünk a kivitelezésére. Maria Precup nem igazán foglalkozott ezzel, csak pártját és saját politikai karrierjét építgette. Pedig minden lehetősége megvolt arra, hogy támogatásért, segítségért a pártjabeli miniszterelnökhöz, a miniszterekhez, államtitkárokhoz forduljon. Rengeteg pénzt lehetett volna hozni Szászrégennek. Csupán kérni kellett volna, amit Maria Precup szégyellt. Így maradtunk az ígéretekkel, mindannyiunk kárára.
Nagy András,
Szászrégen volt polgármestere