Böjte Csaba iránytûje családok számára
A Marosvásárhelyi Édesanyák Egyesülete szervezte csütörtök délutáni találkozón az Ariel színház nagytermében Csaba testvér a szokásos közvetlenséggel üdvözölte telt házas közönségét:
– Örvendek, hogy áprilisi tréfának engem ide szántak.
A családról szóló elmélkedés a szent család és a mai házaspárok életének, lelki közösségének összevetésére épült.
– Mit csinál Szûz Mária, amikor a 12 éves kis Jézus elvesztôdik? Nem omlik össze, hanem elkezdi keresni. A mai világban a kis dolgoktól is össze tudnak omlani az emberek. Mintha üvegbôl volnának… A Szûzanya siránkozás helyett megoldotta a problémát.
Ennek kapcsán Böjte Csaba az elôadásaiban gyakran emlegetett „GPS-történetet”, az újratervezés, továbblépés fontosságát hangsúlyozta. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonaiba gyakran hoznak nehéz helyzetben levô gyermekeket, de olyankor sem a múltbeli történések okainak felderítésére, hanem a gyerek életének újratervezésére van szükség – tette hozzá, majd Pilinszkyt idézte: „Végtelenül jól van minden, ami van/ mert minden tetôrôl látni lehet a napot…”
– Bíznunk kell a Jóistenben, mert valamilyen módon mindig megsegít minket – mondta Csaba testvér, és példázatképpen a nehéz sorsú gyermekek befogadásának kezdeti nehézségeit, illetve a gondviselés akadályokat félregördítô munkáját idézte fel.
Az elmélkedés másik alapgondolata a szent családon belüli összetartás, együttmûködés volt.
„Atyád és én aggódva kerestünk” – emlékeztetett a szerzetes az elveszett gyermekére találó Mária szavaira.
– A házastársak a problémák felmerülésekor sokszor nem együtt keresik a megoldást, hanem egymásban keresik a bajt – mondta Csaba testvér, aki a társadalmi mikrokozmoszokban fellelhetô jelenséget a népek közötti együttélésre is kivetítette.
– Az a magyar ember, aki nem tudja tisztelni és szeretni a vele együtt élô román embereket, nem jó magyar ember. És az a román ember, aki nem tudja tisztelni és szeretni a vele együtt élô magyar embereket, nem jó román ember. Nem mi vagyunk egymás ellenségei, hanem a gödör, amely az utunkat állja, a kifûtetlen kórház, az iskola, amelybôl elmennek a tanárok – idézte fel az év elején a székely zászló használatáért tüntetô sepsiszentgyörgyi hallgatósággal megosztott gondolatait, amelyek a román rendôröket is tapsra késztette.
A továbbiakban Böjte Csaba a régi emberek keresztény nyugalmára emlékeztette az egybegyûlteket, majd a megbocsátás erejérôl szólt.
– Ha a kisbaba összekeni a fenekét, nem dobjuk ki, nem csinálunk helyette újat, hanem megfürdetjük. A Boldogságos Szûzanyától tanuljunk. Ha a társunk megbotlik, Szûz Mária példájára végtelen szelídséggel, jósággal kérdezzük meg tôle, hogy miért.
Az elôadás fontos üzenete a családok itthon maradásának parancsolata volt:
– Ha a Jóisten valahol keres bennünket, itthon keres. Nem véletlen, hogy itt vagyunk – hangsúlyozta Csaba testvér.
Az elmélkedés a családokért mondott imával zárult, amelyben Böjte Csaba azért fohászkodott, hogy a házastársaknak legyen erejük meglátni egymásban a szépet, a feleségek, anyák kis Máriák, a férjek, apák Szent Józsefhez hasonló lelkületûek legyenek. Ezt követôen az egybegyûltek együtt mondták el a Miatyánkot.
Az együttlét végén Csaba testvér a tízéves szovátai gyermekotthon szombati ünnepségére hívta meg az érdeklôdôket, akik keresztútszerûen járhatták ott végig a házasélet állomásait az ismerkedéstôl az özvegyi sorsig. Végül a szervezôk kérésére számadatokban körvonalazta a 21 év alatt 5000-nél több gyermeket befogadott Dévai Szent Ferenc Alapítvány misszióját. A Védem Egyesület adománygyûjtést szervezett az alapítvány számára, és a találkozó végén kis fadobozban át is adta a begyûlt összeget.
Nagy Székely Ildikó – Népújság