Szászrégen.ro hírek és információk a városból
Related Articles
Észnél kell lenniük az RMDSZ vezetőinek az államfőválasztás eredményeinek értékelésekor, a következő időszakról szóló döntések meghozatala előtt, a tét ugyanis lassan már nemcsak az, hogy kormányon maradnak-e – miként azt a nagy öregek szeretnék –, sokkal inkább az, hogy két év múlva bejuthatnak-e a parlamentbe.
Már az elnökválasztás első fordulójában kiderült: gyorsan fogynak az RMDSZ-re leadott szavazatok – Kelemen Hunor mintegy ötvenezerrel kevesebb voksot kapott, mint öt évvel korábban. A második forduló után, Klaus Johannis Székelyföldön és Erdély egészében aratott elsöprő győzelmével az vált egyértelművé, hogy az erdélyi magyar választópolgárok fittyet hánynak az érdekvédelmi szervezet taktikázására.
Képesek önállóan dönteni, megvan a maguk saját, stabil értékrendjük, és ha veszélyben érzik az általuk fontosnak tartott elveket, eszméket, mindenféle lebeszélés, ellentétes tanács ellenére tömegesen mozdulnak. Az elnökválasztás döntőjén rengeteg olyan magyar választópolgár járult a szavazóurnákhoz, akik amúgy elfordultak a politikától, régóta vagy még egyáltalán nem voltak voksolni, és akiket sem az RMDSZ, sem a többi magyar párt nem tudott megszólítani. Márpedig nélkülük alighanem az ötszázalékos bejutási küszöb alá szorul vissza az RMDSZ támogatottsága, de a szövetség magyar kihívói sem növelhetik táborukat.
S hogy mi lehet a most ilyen erőteljesen megnyilvánult szavazókhoz vezető út? Ha alaposabban górcső alá vesszük Victor Ponta és Klaus Johannis üzeneteit, illetve a két jelöltről a döntő előtt kialakult képet, a következőkre jutunk. Az eddig politikai szempontból passzív magyar választópolgár megvetéssel fordul el mindattól, ami a rendszerváltás után jellemezte a romániai közéletet: a kommunizmus örökségétől, a korrupciótól, elege van a demagóg ígéretekből, a felelőtlen hazudozásból. Új, hiteles vezetőket szeretne. Elvárja, hogy felelősségre vonják mindazokat, akik visszaéltek bizalmával, közpénzekből törvénytelenül gyarapították vagyonukat. Olyan modern, európai társadalmi-politikai környezetet akar, amelyben a nemzeti kisebbség tagjait nem diszkriminálják.
Az RMDSZ-nek – de ellenzékének is – ezen elvárások teljesítésén kellene hát fáradoznia, közben pedig arra is fel kellene készülnie, amit egyre több politikus és elemző jósol: egy vegyes, magyar–román, regionalista alakulat létrejöttére. Amely vélhetően sok magyar szavazatot elvinne, főként, ha az RMDSZ és magyar ellenzéke nem reagál azonnal és hitelesen a közösség elvárásaira.
Farcádi Botond
Háromszék
