November 1-én a keresztény egyház a mindenszentek napját üli meg, ekkor azokra a megdicsőültekre emlékezünk, akiknek nincs külön naptári ünnepük, vagy nem avattak szentté. Ezen a napon szoktunk ellátogatni a temetőkbe, hogy megemlékezzünk elhunyt szeretteinkről.
Emlékezés szokásai
IV. Gergely pápa (828-844) óta november 1-e az összes szent ünnepe. A keresztény hagyomány felhasználta az Európa-szerte meglévő néphagyományokat, az ősz, az elmúlást jelképezi és akkor sok vidéken megemlékeztek a halottakról. A legtöbben úgy tartják, hogy az ősi kelta ünnep él tovább, de minden bizonnyal a magyar hagyomány is ekkor emlékezett meg az ősökről. A hazai szertartások csak egy része hasonlít az egyetemes egyházi rítusra, a többi a kereszténység előtti időből maradhatott ránk. A sírok megtisztítása, virággal való feldíszítése és a gyertyagyújtás Európa nagy részében elterjedt. A magyar szokásokban viszont találunk néhány igazi különlegességet. Göcsejben például mindenki annyi verset harangozott, ahány halottja volt, másutt a koldusokat ajándékozták meg az alkalomra készült cipóval, rétessel stb.
A halott etetése
Az ősi magyar hitvilág tükröződik a halott etetés szokásában. Mindszentek előestéjén a családok este nagy mulatságot csaptak, majd éjszakára megterítettek az elhunyt hozzátartozók számára, hogy a sírból kikelő halottak szellemei is jóllakjanak. Az üres teríték mellett gyakoriak voltak a „jelképes” ételek (só, víz, liszt, kenyér, cipó), valamint a tej, bor, pálinka; ezeket is az asztalra helyezték, esetleg a temetőbe vitték ki. Ez a hiedelem nagyon ősi gyökerekből fakad, talán az ősi táltoshit azon elemével vethető össze, hogy az emberben él egy örök lélek rész, amely nem pusztul el a halál után sem és ez szereti kedvenc ételét és italát elfogyasztani ünnepek alkalmával. Ilyen szokást a régi szkíta népek utódnépei megőriztek, rajtunk kívül a közép-ázsiai török népek máig tort rendeznek a temetőben.
Dologtiltó nap
Mindszentek napján tilos volt nehéz fizikai munkát végezni, fát vágni, hasogatni, kenyeret sütni, hogy a halottak nyugalmát ne zavarják meg, de néhány vidéken már az előtte való héten – a halottak hetében – sem volt illendő dolgozni. A régi hagyomány szerint ebben az időszakban csendesen meg kellett emlékezni elhunyt családtagjainkról.