Mindennap meg kell küzdenünk hagyományainkba ágyazott jövônkért. A térfoglalási játékban nálunk dörzsöltebb betelepültek mindegyre el akarják bitorolni értékeinket. A pillanatnyi politikai helyzet függvényében van, amikor erôszakkal veszik el, máskor kölcsönös tiszteleten alapuló együttmûködésre apellálva kinézik szánkból a sajtot. Most is arra készültek némelyek, hogy a Marosvásárhely jelképének számító két Bernády- épületbe sunyi módon becsempésszék a román múltigazolás jelképének számító Dandeát. Elsô látásra bagatellnek tûnhet egy gyûlésterem elnevezése. Mégsem lehet egy napon emlegetni a Trianon után kinevezett polgármester ténykedését a modern várost megalapozó városvezetôével. Az sem mellékes, hogy így csapdába futva legitimizálhatjuk ezt a párost a sokat halogatott iskolai névadáshoz is. Persze, a politikusoknak mérlegelniük kell, hogy mit nyer vagy veszít a közösség a kompromisszumos alkuból. De a két évtizedes húzd meg-ereszd meg játékból már annyi következtetést levonhattunk, hogy csak mi nem vagyunk szószegôk. A nemrég tartott RMDSZ-kongresszuson újfent elmondta ezt minden román politikai párt szónoka. Ami azt jelenti, rájuk nem vonatkozik. Ezért született egy csiki-csuki oktatási törvény és számos „ha akarom, megadom” kisebbségi jogosítvány. Itt, az egykori székely fôvárosban úton-útfélen arra törekednek, hogy marginalizáljanak bennünket. Mert kapott ugyan Bernády szobrot egy tenyérnyi parkban, ahol egy tisztességes megemlékezést sem lehet megtartani, míg Dandea a központban pöffeszkedik. Nekünk, magyaroknak itt nincs helyünk Avram Iancutól és a kétes eredetû, sorozatgyártott anyafarkastól. Petôfit kilökték az egykori úri kupi közelébe. Tôlünk kompromisszumkészséget várnak el, miközben ôk az egykori katolikus fiúgimnáziumban létrehozandó magyar iskola ötletére kígyó-békát rámondanak. Tegnap a mérsékeltnek mondható román napilap majdnem egész oldalas írásban bizonygatta, hogy ez miért rossz. Állításuk szerint az épületet most bitorló Unirea (Egyesülés) nevû líceumban európai szellemiség uralkodik. Szülôként és évbúcsúztatókra járó magyarként nem ezt tapasztaltuk. Sôt, azt éreztük, hogy megint kiszorítottak a térrôl, mint közösségünk jelképeit, a szobrokat. Tudom, ígérgetik: lesz majd Sütô András-szobor a Színház téren. Remélem, megérjük, csak túl nagy árat ne fizessünk érte! A kompromisszumos megoldásokat keresô választott tisztségviselôk ne csak választásokkor bízzanak a sajtó erejében. Most is bebizonyítottuk, hogy nem a szenzációhajhászás késztetett a Dandea névadás megszellôztetésére, hanem közösségi értékeink védelme.
Karácsonyi Zsigmond