Szászrégen.ro hírek és információk a városból
Related Articles
Vonatok, buszok százai indultak el idén is a nagy magyar összetartozás ünnepére, a Csíksomlyói búcsúba. A katolikus ünnep mára a magyarság identitásőrzésének legfontosabb eseménye lett. Amikor jó magyarnak lenni a Nyeregben, amikor ismeretlenek integetnek és MOSOLYOGNAK a magyar, és történelmi lobogóink alatt. Amikor kezet nyújt egymásnak a mélyen hívő, de csak a hivatalos egyházi történelmet elfogadó a magyar ősvallás elfogadójának és követőjének. Mert az ünnep a szakrális folyamatosság legfontosabb kifejezője. Boldogasszony anyánk – zeng az ének százezrek ajakán a búcsúban, segíts minket Babba Mária, kérlelik a csángók a Magyarok Nagyasszonyát, amikor a Napbaöltözött asszonyt várják hajnalban. És a múlt, annak értelmezésese itt nem elválaszt, hanem összeköt. Ezért is lett Csíksomlyó a magyar megmaradás szimbóluma.
Erdélyben az Árpádok hazajövetele előtti magyar műveltség emlékei ma is megtalálhatók. Ennek élő jelenléte Babba Mária tisztelete. Ez tulajdonképpen az ősidőkbe visszanyúló Boldogasszony tiszteletet jelenti. Egyetlen nép sincs, aki annyiféle módon nevezné Szűz Máriát, Jézus anyját. A leggyakoribb elnevezés a már említetteken kívül: Nagyboldogasszony, Magyarok Nagyasszonya, Nagyasszony, Kisasszony, Szűzanya, Mindnyájunk Édesanyja, Boldogságos Szűz, Madonna, és még a liturgia részeként számos a tiszteletet kifejező elnevezés. Gyönyörű nevet adtak a csíkiak és a csángók a csíksomlyói Szűz Máriának: „Napba öltözött Boldogasszony” A csíksomlyói búcsú is azért tudta legalább egy napra lélekben egyesíteni a világ magyarságát, mert a magyar emberek tudatalattijából előjött a megmagyarázhatatlan vágy, hogy ott legyenek azon az ünnepen, ahol lelkük visszaszáll az a legősibb időkbe. Csíksomlyó a magyar nép összetartozásának és megmaradásának szimbóluma lett az évszázadok során. A csíkiek a rengeteg csapás után, amelyet a történelem, a természet mért rájuk, itt Somlyóhegyén találtak vigaszt, és a felkelő Nap ragyogásából merítettek erőt A Nap Asszonya, Babba Mária adott és ad ma is reménységet a székelyeknek, csángóknak, a világ magyarságának.
A csíksomlyói kegytemplom Mária-szobráról vált világhírűvé. Egyes források szerint a földkerekség legnagyobb kegyszobra, magassága a koronával együtt 2,27 méter. A szobor hársfából készült, alkotója ismeretlen. A gipsz- és festékbevonatát többször felújították, a múlt évszázadban azonban megtiltották az újrafestését. A szobor keletkezését rögzítő okiratok a tatárok dúlásakor megsemmisült. Szakértők szerint a reneszánsz alkotás az 1510-20-as évekből származik. Nem kizárt, hogy a készítő egy csíksomlyói ferences szerzetes lehetett, ugyanis ekkoriban fafaragó és festőműhely is működött a kolostor falai között. Csíksomlyói papi alkotóra utalhat az, hogy nem hagyta az alkotáson névjegyét, alázatossága miatt, másrészt Mária arca egy székely lányéra hasonlít. A Szűzanya alakját aranyos sugárkéve ragyogja be, innen a Napbaöltözött Asszony elnevezés. A csíksomlyói ábrázoláson Máriát alkotója a Nap éltető sugaraiba öltöztette, fején 12 csillagból álló koszorú van, karján a gyermek Jézus látható. Mária lába alatt egy holdba mintázott torz emberi arc fedezhető fel, Nestorius, más források szerint Árius, aki a 440-es évek táján megtagadta a szűz istenanyai mivoltát. A királynőként ábrázolt Mária fején korona, kezében jogar. A XVIII. század végétől 150 éven át nem a mostani ék volt Mária és Jézus fején, hanem egy-egy – Batthyány Ignác, erdélyi megyéspüspök által készíttetett – ezüstkorona. A kolostor kincstárában ma is láthatóak ezek a fejdíszek. Az emlékezet szerint a püspök hálája jeléül csináltatta az új koronákat, mert a Szűzanya közbejárására megszűnt a lábfájása. Batthyány püspöknek köszönhető, hogy összegyűjtötték a szoborhoz köthető csodás eseményeket. A szobrot gyakran nevezik Csodatévő Máriának is. A feljegyzések szerint az 1700-as években az istenanya koronáját két angyal tartotta, a fejétől kétarasznyira. Amikor a kolostor lakóit és a nemzetet veszély fenyegette, a korona a szűz homlokára került. A vész közeledtét jelezte az is, amikor Mária arca szomorúvá vált. Az 1620-as évek derekáról származik egy visszaemlékezés, amely szerint mise alatt fehér köd gomolygott ki a sekrestyéből, a hívek fölé szállt, majd eloszlott. Azt sajnos nem örökítették meg, hogy mire utalt a jelenség. 1746 karácsonyán, majd január 8-án ugyanaz a dolog ismétlődött meg, Jézus kezében lángot kapott a díszvirág. A hívek azt hitték, hogy egy gyertya miatt gyulladt fel, megvizsgálták, de Jézus keze nem perzselődött meg.
A legismertebb történet a tatárok 1661-es betöréséhez kötődik, amikor nem sikerült elrejteni a szobrot. A támadók felgyújtották a kolostort és a templomot, a szerzeteseket meggyilkolták vagy rabszolgasorba kényszerítették. A lakosság a templom falai között keresett oltalmat, Máriához könyörögtek. A tatár kán látta, hogy az emberek körbeveszik a szobrot, utasítást adott katonáinak, hogy szállítsák el. Feltették egy szekérre, de nem tudta elhúzni sem négy, sem hat ökör. A dühös tatár ledobatta a szobrot a földre, és kardjával elkezdte kaszabolni Mária alakját. A vágások nyomát ma is láthatják a nyakon és a homlokon. A tatár vezér karja megbénult, majd katonáival együtt elmenekült. Annak ellenére, hogy a támadók felgyújtották a kolostort és a templomot, a szobron semmilyen égési nyomot nem találtak.
Fel sem sorolható az összes csoda, amely Mária lábainál elmondott ima után következett be. Rengeteg beteg, elkeseredett ember nyert vigaszt és gyógyulást itt, a hálából elhelyezett táblák az oltár mellett láthatóak.
Eredetileg a kegyszobor a négy mellékoltár egyikén állt, 1664-ben helyezték át a főoltárra Szent Katalin és Szent Borbála szobraival együtt. A történelem viharai miatt Szűz Mária szobrát két alkalommal is elmenekítették Somlyóról, 1916-ban Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron helyezték biztonságba a háború miatt, 1920-ban tért haza. Mária jobbján Szent István, balján Szent László 260 centiméteres szobra látható.
A búcsújáró helyeken a hívek igyekeznek megérinteni a kegytárgyakat. A néphagyomány szerint Mária szobrának megérintése segít abban, hogy imánk meghallgatásra találjon. Bálint Sándor szerint ez a szokás onnan eredeztethető, hogy: „a dolgok kultikus szertartás által már a pogány népeknél is mágikus színezetet nyertek (tabu, totem stb.), a katolikus gyakorlatban pedig szentélménnyé válnak, amelyeknek az egyházi felfogás meg a belőle fakadó jámbor néphit értelmében egyaránt különleges foganatosságuk, kegyelemközlő erejük van. A különböző tárgyak, a szentelés és áldás által karizmatikus jelleget nyernek. Az egyház tehát a régiek szimbolikus természetszemléletét elismerte, megszentelte, művészetében és liturgiarendszerében fölhasználta. Így keletkeztek az Egyházban a szentélmények. (Vízszentelés, gyertyaszentelés, tárgyak megáldása…) – A szentélmények át meg átszövik népünk személyes életét, mindennapi munkáját. Egészséget és oltalmat közölnek a bennük bízókkal”.
A búcsújáróhelyeken gyakori, hogy a pappal megszenteltetik a zarándokok a rózsafüzért, imakönyvet, majd elviszik a kegyszoborhoz és hozzáérintik. Úgy tartják, hogy a szoborral érintkező tárgyban hazavihetik és otthonukban is jelen lesz a misztikus kegyelem. Csíksomlyóra is sokan viszik magukkal beteg hozzátartozóik ruháját, kedvenc tárgyait, hogy a szoborhoz érintve a Szűzanya oltalmát kérjék szeretteiknek. 1749 júniusában a királyi fürdőben pihent Szentiványi Mihály felesége, Boros Zsuzsanna unokáival, ám az egyik kisgyermek néhány nap múlva váratlanul meghalt. A gyászoló nagymama a halott gyermek mellé térdepelt és imádkozni kezdett, a kicsi kezére tette Mária csíksomlyói képét. Három óra elmúltával a gyermek felébredt. A szülők és nagyszülők hálából ezüst emléktárgyat készítettek, amit a somlyói ferenceseknek adtak. A csíksomlyói búcsúra igyekvők soraiban gyakran találkozhatunk olyan zarándokokkal, akik zöld nyírfaágat visznek magukkal autójukon, tarisznyájukon. A zöldág jelenlétét a búcsún többféleképpen magyarázzák. Vannak, akik szerint a hargitai győzelem (1567) emlékét őrzi az ág, a katonák a Somlyóra való felmenetelkor így díszítették a győzelmi lobogót. Egy népi hagyomány szerint a búcsúból hazavitt ágat vízbe kell tenni. Megszámolják, hány levele van, és ennek megfelelő számú imát kell a családnak naponta elmondani. A fohász Mária tiszteletére, a család egészégéért, boldogulásáért hangzik el. A levelek lehullásával megszűnik az imakötelezettség. A búcsúról a zarándokok a nyírfaágon és a megszentelt tárgyakon kívül mézeskalácsot is hazavisznek magukkal. Az édességet megették, hogy a test megszentelődjék az étel által.
A kegyszobor alakjait évszázadokon át az egyházi ünnepeknek megfelelően felöltöztették. Advent és nagyböjt idején lila, karácsonykor és húsvétkor fehér, nagypénteken fekete, pünkösdkor piros, az év többi napján zöld színű ruhát adtak a szoborra. Az 1900-as évek elején Jézust is felöltöztették, 1960-tól ez a szokás megszűnt, a korábban használt ruhákat ma is őrzik.
Koldus Kálmán
