Az ókori keleti térség egyik legnépszerűbb szentje Szent András, aki a Fekete-tenger partján, a szkíták között hirdette Jézus tanait. Szerepe a nyugati egyházban is meghatározó, az ő napján kezdődik az egyházi év és a hozzá közel eső vasárnapon kezdődik az adventi időszak.
Jézus tanítványa
János evangélista leírása szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott, sőt elvitte mesteréhez testvérét, Simon Pétert is. A másik evangélista, Márk úgy tudja, hogy Jézus maga hívta meg Simonnal és Zebedeus fiaival együtt a Galileai-tó partján. A korai szövegek alapján úgy tűnik, hogy Krisztus legbensőbb tanítványai közé tartozott, ő is jelen van például akkor, amikor PÉternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél.
Missziós út
Jézus mennybemenetele után András keletre veszi útját, Kisázsiában, majd a Fekete-tenger partján hajózva, görög telepeseknek és szkítáknak hirdeti a megváltás tanait. Az András Cselekedetei című apokrif irat elbeszéli, milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol a Kaukázu vidékén, hogyan jelenik meg a szkíták földjén, hogy az ott élő lovas népekhez is eljuttassa az evangéliumot. Utazásai során eljut a Duna-deltavidékre és állítólag Thrákiába, majd Thesszáliába. Kr. u. 60 körül az achaiai Petra városában élő kprokonzul elfogatja . Állíólag a helytartó megkérdezte tőle: ,,Te vagy az az András, aki lerontod a bálványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császárok parancsot adtak?” András így válaszolt: ,,A római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el”, és meggyőző tanúságot tett Jézus mellett. Bátor szavai miatt halálra ítélik és – a kor szokásaihoz híven keresztre feszítik. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek ezt a formát.
A szent kultusza
András apostol kultuszát a megtérített népek már korán ápolni kezdik. Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, majd a Bizáncot megtámadó és kifosztó keresztes hadak 1208-ban, sok egyéb kinccsel együtt erőszakkal magukkal vitték Amalfiba. A szent testét feldarabolták, hogy az ereklyéket töb helyre el tudják szállítani. A barbár tett után az apostol fejét 1462-ben az apostol fejét Rómába vitték. András apostol feje csak a 20. században kerül vissza keletre, 1964-ben, amikor a keleti és nyugati egyház kiengesztelődésének zálogaként VI. Pál pápa átadta a szent ereklyét a konstantinápolyi pátriárkának, és ő Petrába, a szent vértanúsága helyére viszi vissza.