A mintegy nyolcszázmillió felhasználójával a Facebook behálózza az egész világot. Meghódította az internetet és ma már legalább annyira hozzátartozik a mindennapi életünkhöz, mint a mobiltelefon. Sőt, a kettő együtt már szinte szimbiózisban létezik.
Sokat lehetne vitatkozni a Facebook előnyeiről és hátrányairól, azonban az vitathatatlan tény, hogy továbbra is töretlenül az egyik legismertebb és legkedveltebb közösségi háló.
Magam is rendelkezem regisztrációval és nem tagadom, gyakran használom is. A személyes véleményem az, hogy a Facebook az egyszerű felhasználó számára is rengeteg információt nyújthat a barátairól, ismerőseiről, embertársairól. Néha az az érzésem, mintha egy szociológiai, társadalmi tanulmány anyaga heverne előttem, miközben különböző témákban olvasgatom ismerőseim hozzászólásait, véleményeit.
Október 6-án is ezt gondoltam. Ez a dátum jelöli a 13 aradi vértanú emléknapját, mely egyben Nemzeti Gyásznap is. Sokak számára azonban – és ide vehetjük nyugodtan a fősodratú médiát is – a nemzeti gyászt felülírta az Apple birodalom atyjának, az amerikai Steve Jobs-nak a halála.
Egy híres ember halála mindig is jó üzlet volt a médiának. Most is rendre megjelentek a beszámolók, illetve a terjedelmes nekrológok. Én is elolvastam néhányat. Steve Jobs valóban az információs és kommunikációs technológiai ipar egyik meghatározó személyisége volt. Az pedig mindig megrendítő, mikor valaki felett győzelmet arat korunk egyik legszörnyűbb betegsége, a rák.
Délután azonban már – belépve a Facebookra – kezdtem feszengeni a monitor előtt. Ismerőseim egymás után rakosgatták ki az üzenőfalra a Steve Jobs halálával kapcsolatos híreket, és persze sokan – közkinccsé téve gyászukat – részvétüket fejezték ki. Akadt olyan is, aki profilképét átváltotta az Apple jól ismert szimbólumára (fehér alma, sötét háttér.), tisztelegve Steve Jobs emléke előtt.
Néhány ismerősöm szóvá is tette, hogy ez azért már túlzás. Megjegyezték, hogy több facebook-megosztás foglalkozik Steve Jobs halálával, mint a 13 aradi vértanúval, akik a magyar szabadságért áldozták életüket.
Beleásva magam a hozzászólásokba egyre inkább kezdtem elborzadni. Méltatlan és megdöbbentő vita-maraton robbant ki a Facebook üzenőfalán. Valaki megjegyezte, hogy „demagóg duma” számon kérni a hazaszeretet azokon, akik Steve Jobs-ot gyászolják. Olyan is akadt, aki kijelentette, őt nem érdekli a történelem
Én nem hiszem, hogy Steve Jobs halálát és a 13 aradi vértanút egy virtuális háborúban kéne versenyeztetni. A gond ott van, ha a kettőt képtelenek vagyunk a helyén kezelni.
Nem az a baj, ha valaki őszintén fejezi ki részvétét egy ember halála miatt, de az mindenképpen elgondolkodtató, ha valaki a hazaszeretet, és a magyar történelem hősei iránti tiszteletet erőltetett demagógiának tartja.
Nem az a baj, ha valaki tisztában van azzal, hogy kinek köszönheti a világ a Macintosh-t, az iPod-ot és az iPhone-t, hanem azzal, ha egy magyar ember nem tudja, hogy kik is voltak az aradi vértanúk, és mit tettek a magyar nemzet szabadságáért.
Nótin Tamás