„Számomra Szászrégen nem a szem, hanem a szellem mértékével lehet méltán híres” – idézte a Kemény János Mûvelôdési Társaság emlékkönyvébôl a hétfô esti jubileumi összejövetelen egyik korábbi jeles vendégük, Fodor Sándor író gondolatát az alakulat elnöke és szíve-lelke, Böjte Lídia tanárnô. A KJMT húsz évébôl még számos kiválóság emelkedett hangú vagy tréfás, komolykodó vagy meghatott, de mindenképpen elismerô szavait ragadhatnók ki, igazán van mibôl.
Bármilyen kulturális tömörülés dicsôségére válna az a névsor, amely a társaság rendezvényeinek vendégeit fogja egybe, és nyilvánvaló, hogy nem csak a régeni közönség kapott tôlük rendkívüli élményt és értékeket, erôsödött mindabból, amit jelenlétükkel, megszólalásaikkal képviseltek, ôk is feltöltôdtek egy-egy ilyen találkozón és szívesen tértek vissza megszólítani újra meg újra a város magyarságát. Írók, színmûvészek, zenészek, képzômûvészek, tudományos kutatók, könyvkiadók, szerkesztôk, tanárok kapcsolódtak be az 1991 februárjában létesült társaság tevékenységébe, és ezek a rendszeresen ismétlôdô estek kialakították a törzsközönséget, amelyhez alkalmanként még csatlakoztak sokan mások. Nem a semmibôl született a KJMT, irodalmi körként mûködô és elismerésnek örvendô elôdje ugyancsak az író Kemény János nevét viselte. Megszorításokkal, megfélemlítésekkel teletûzdelt diktatórikus idôkben is tette azt, amit felvállalt, a régeni magyarok szellemének, identitásának ápolását, tudásának gyarapítását, alkotókészségének fejlesztését. A rendszerváltozás után indult társaság tágabb kitekintésben és más lehetôségek között folytatta a munkát és szélesítette a pászmát, amit az irodalmi kör alakított sok ötlettel, energiával, kitartással, hozzáértéssel. A helyiek lelkesedése elháríthatatlan ajánlólevél volt a különféle feladatokkal elhalmozott meghívottaknak, akik amint tudtak, jöttek Vásárhelyrôl, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyrôl, Temesvárról, Budapestrôl, Bukarestbôl, Nagyenyedrôl.
Végére nem érnénk, ha mindenkit fel akarnánk sorolni, néhány nevet azért mégis említünk, amint Böjte Lídia is tette ünnepi visszatekintôjében: Oláh Tibor, Kötô József, Erdôs Irma és férje, Bartha István Svédországból, Hencz József, Toró Tibor, Sebestyén Spielmann Mihály, Egyed Ákos, Tonk Sándor, Sombori Sándor, Nagy Olga, H. Szabó Gyula, Szekeres Gerô, Kemény Miklós, Adamovits Sándor, Király László, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Barabás László, Illyés Kinga, Kilyén Ilka, Farkas Ibolya, Lohinszky Loránd, Vitályos Ildikó, Bartis Ildikó, Nagy Dezsô, Salat Lehel, Boér Ferenc, Albert Júlia, és még sok név szerepelhetne itt. Többen közülük már nem élnek. Hasonlóképpen végleg eltávoztak meghatározó egyéniségek a társaság vezetôi, éltetôi közül is. Török Béla, Darvas Ignác, Tamás Ibolya személyét, munkásságát méltán övezte elismerés Szászrégenben. Mindig akadtak olyanok, akik a helyükre álltak, hogy megpróbálják betölteni a kiesésük okozta ûrt.
És nem is akárhogyan, hiszen a név kötelez. A Kemény János és helikonista barátai teremtette rendkívül gazdag szellemi örökség, amit megôrizni kívánnak, az az eszmeiség, amelynek jegyében tevékenykednek, magasra állította elôttük a mércét. Természetesen az igényesség, a minôség mércéjére gondolunk, csakis ilyen magasságokban érdemes, kell folytatniuk a következô évtizedekben is a munkát. Nem könnyû, hiszen megállíthatatlannak tûnik a fogyatkozás folyamata. De hogy szól klasszikus költônk, a 175 éve elhunyt Berzsenyi Dániel biztatása a Magyarokhoz II címû versében? „… Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Ha fogyatkozik is, azért még elég népes Szászrégen és környékének magyarsága. Lélekben meg sohasem volt errefelé hiány. A Társaság és mozgatóinak lelkes csapata is meggyôzôen bizonyította ezt az eltelt években. Erre a továbbiakban is alapozhatnak a jelenlegiek és azok is, akiknek átadják majd a stafétabotot. Ilyen szellemben járulhatnak maguk is hozzá, hogy ez a szabad nép még nagyon sokáig tehessen valóban csuda dolgokat.
Jó munkát, Kemény János Mûvelôdési Társaság! Sok sikert, újabb léleképítô élményeket a következô évtizedekben!